Az élet is rendez és én is. „A múlt befejeződött.” Akik személyes ismerőseim a közösségi oldalon már találkozhattak a fotóimmal, melyeket albumokba rendeztem. A képek azokat a tárgyakat tartalmazzák, melyeket most elengedek. Egy fontos szakasza zárul le az életemnek, és nem minden jön velem tovább. Nem is mindenki, hisz kapcsolatok is átalakulnak egy ilyen nagy lépés eredményeképpen. Teljesen felforgatom idén az életem, egy új szintre lépek, másképp szeretnék élni. Ehhez a környezetemben zajló folyamatok is segítenek, annak ellenére, hogy én akkor csalódásként, sőt kifejezetten igazságtalanságként éltem meg őket. De ezek a nagyon rosszul eső, érzelmileg megterhelő események is a javamat szolgálják, mégpedig, hogy előre nézzek és valósítsam meg az álmom. Úgy éljek, ahogy élni szeretnék.
Mindig is nagyon tudtam ragaszkodni a tárgyakhoz és az emberekhez (és az állatkáimhoz) is. Nehéz megválni olyan ruháktól, amiket egy-egy emlékezetes alkalommal viseltem, vagy olyan dolgoktól, melyeket valakitől szeretettel ajándékba kaptam. Sőt akadtak még főiskolai, sőt középiskolai könyveim és jegyzeteim is, melyeket mindig félretettem, hogy majd tudom én még ezeket használni, hiszen sok-sok hasznos ismeretet rejtenek. Ezek most mind mentek a szelektív hulladékgyűjtőbe. Azért nem egyszerű megválni tőlük, és közben alakítani az új életemet. Sikerült is megérintenie annyira, hogy le is betegedtem a káosz közepén, és még egy szép nagy herpesz is díszíti az arcomat. De sebaj! Ezen is túl leszek. Megkönnyebbülök majd, rendezett lesz a terem és az életem. Új dolgok indulnak, hamarosan meg is osztom mindenkivel ezeket a jó híreket, és indítom az új programokat. Mert bizony megesik, hogy csalódunk néhány emberben, de ennek ellenére szeretem az embereket, szeretek segíteni, jól esik meghallgatni másokat, és szívet melengető, amikor látom a megkönnyebbülést és a mosolyt az arcukon, viszont már tisztában vagyok a saját határaimmal is. Azt gondolom, hogy így tudok igazán segíteni. A coaching eszköztárával támogatni őket is abban, hogy a saját útjukat, helyüket, boldogságukat, örömforrásukat és feltöltődést segítő eszközeiket megtalálják – ahogy én is tettem -, a sok-sok kéretlen tanács ellenére és helyett, amit mindenki úton-útfélen kap.
Azért akad néhány emlék, amit megtartok. A közgazdász szakmaiságom alapjait, a középiskolai 4 évfolyamos kereskedelmi ismeret, gyönyörűen vezetett füzeteimtől nem válok meg. Annyira szépek, rendezettek és egy teljesen más életszakaszomat és talán egy más énemet – talán az Évát – jelképezik. Iszonyúan klassz volt lapozgatni bennünk, bár használni már biztosan nem fogom őket. Az osztályaim fotóit, és a tőlük kapott apró emlékeket, verseket. Ezek az apró kincsek a tanári hivatásomhoz kapcsolódnak.
Olyan izgalmas, hogy mit hoz a jövő. Annyira kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e úgy alakítanom az életemet, ahogy most elképzelem. Vajon mi az, amit még nem látok, és a puzzle része? Vajon hogy fogadjátok az újdonságokat, az új lehetőségeket, amiket hamarosan publikálok? Megannyi apró kérdés foglalkoztat mind a magán- mind pedig a szakmai életemmel kapcsolatban.
Végezetül pedig Brian Weiss, amerikai pszichiátertől egy összefoglaló idézet:
„A múlt befejeződött. Tanuljunk belőle, és engedjük el. A jövő még nem érkezett el. Készítsünk terveket, de ne fecséreljük az időt azzal, hogy aggodalmaskodunk a jövő miatt. Az aggodalom nem jár haszonnal. Ha az ember egyszer abbahagyja a búslakodást amiatt, ami már megtörtént, és nem szorong többé amiatt, ami talán sohasem történik meg, akkor képes tökéletesen belehelyezkedni a jelen pillanatba. Akkor kezdi el élvezni az élet örömét.”
