Vajon egy tréning után mire emlékezünk? Csak a mélyreható, átütő gondolatok tombolnak a fejünkben? Esetleg csak a nevetésre emlékezünk?
Annyi minden történik. Nagy volumenű , mély dolgok és sok-sok apróság. Energetizálnak és meg is terhelnek egy időben. Élmények és feladatok egyben. Élvezem piszkosul. És mi ebben a klassz, ha mindig ott a negatív oldala? Kihívást jelent. Egy projekt, amit megálmodtam.
A megvalósítás visszahat rám, hiszen ez is egy újabb tanulási folyamat, magamról. Amennyiben a célját is eléri, akkor számomra az eredmény a saját erőpróbám teljesítése. Eredmény. És vajon ezt az egészet hogyan értékeli egy feladat- és kapcsolatorientált személyiség? Nevetéssel. Sok-sok nevetéssel.
A mai nap is remek pillanatokat hozott, a srácok gyakran intim és átütő gondolatokat is megosztottak társaikkal, a felismerések pedig a mélyben szépen tovább munkálkodnak. A következő feladat pedig könnyes meglepetést hozott. Nevettünk. Utólag már nem is tudjuk, hogy miken is pontosan, viszont az egész napos nevetésre emlékezünk.
