Az idei Kékszalag egyik szakasza előttünk zajlott … azon a nyári csütörtöki délutánon olyan szélcsend volt a Balatonon, hogy rengeteg vitorlás vesztegelt a parttól nem messze. 
Aztán kora este megérkezett a szél, és megindult a színes vitorlájú, különböző osztályú hajók garmadája … előttünk suhantak el a hullámok hátán, boldogan, újra fellelkesülten a fárasztó, csendes, várakozással telt órák után.
Tudok olyan legénységről, akik miután órákat töltöttek a napon, fogták magukat és a motort beizzítva a hazai kikötő felé vették az irányt, elengedték a versenyt. Magáért az élményért indultak a rendezvényen, ahogy tették ezt a korábbi években is. Több alkalommal is klassz idővel értek célba, viszont most inkább (el)hagyták a Kékszalag futamát.
Tanulságos minden egyes történés mind a versenyt „feladók” mind pedig a szélre türelmesen várakozók szempontjából. Érdekes, hogy gyakran feladásnak titulálják, és kudarcnak tekintik, ha valaki kilép a versengésből hasonló helyzet miatt, míg maga a versenyző teljesen másképp éli meg ezt a „feladást”. Ő inkább fellélegzik, és aztán olyan tevékenységgel tölti a felszabadult idejét, melyben valóban örömét leli.
Vajon kinek van igaza?
Azoké, akik kudarcnak látják és címkézik a verseny elhagyását, vagy azé az emberé, akinek fontosak a saját érzései, gondolatai, vágyai, aki hoz egy újabb döntést, 180 fokos fordulatot vesz, és kilép a verseny keretei közül?
A másik – számomra inspiráló – gondolat azokhoz a Kékszalag versenyzőkhöz kötődik, akik kivárták a vitorlába fogható szelek érkezését, majd az erősödő hullámokat meglovagolva, folytatták útjukat a célszalag felé.
Vannak helyzetek, amikor vagy kilépsz a helyzetből, ahogy a „feladók” tették, vagy pedig türelmesen kivárod, míg feltámad a szél, és az új lehetőséget kihasználva vitorlázol tovább.
Az életünkben is előfordulhat, hogy gyors döntés helyett érdemes megállni egy kicsit, figyelni a körülmények alakulására, hisz akár az is előfordulhat, hogy az addig problémának látott helyzet megoldódik, anélkül, hogy nekünk abban tevékenyen részt kellett volna vállalnunk.
De akkor vajon most melyik a jobb: ha lépünk vagy ha nem lépünk? A válasz talán a sorokban rejlik:
„Nem azért vannak problémák az életedben, hogy megoldd őket. A gondokat azért kapod, hogy a megoldás közben megismerhesd önmagad.” /A. J. Christian/
„Bátorság és gyakran lélekjelenlét kell ahhoz, hogy bízzunk az ösztöneinkben, és azok szerint cselekedjünk, elsősorban akkor, ha az értelem másik megoldást vár, vagy attól félünk, hogy csalódást okozunk másoknak a cselekedetünkkel.” /Kurt Tepperwein/
Fotókat köszönöm F.A. 🙂
