Bízz a választásodban! Ma van az önkormányzati választások napja. Magyarország szavazni megy, az állampolgárai döntést hoznak, hogy kiket szeretnének látni a településük vezetőjeként, ki az aki rendezi és irányítja a következő ciklusban az életterületük körülményeit.
Azt tapasztalom, hogy sokan teljesen tisztában vannak vele, hogy kit igen és kit nem akarnak látni a városuk élén. Emiatt is nagyon érdekes számomra, hogy a saját életükben viszont halogatják a választást, elodázzák a döntéseket.
Nem egy és nem két emberkét ismerek, akik megosztják velem dilemmájukat és élethelyzetüket, legyen akár ügyfelekről vagy barátokról vagy csupán felszínes ismerősökről szó. Látom az elakadásaikat, mesélik az élethelyzeteiket, gyakran panaszkodnak is.
Rendszeresen kérik ki a véleményemet, azonban már nem szívesen osztom meg azt. Ha végül mégiscsak elmondom, mert az a konkrét kérés, hogy barátként viselkedjem és ne coachként az adott szituációban, akkor elárulom a kapcsolódó gondolataimat, azonban mindig hozzáteszem, hogy ez az én szempontjaim szerint kialakított hozzáállás, és bizony en nem vagyok az ő cipőjében.
Az ügyfelek is gyakran kérnek visszajelzést, hogy erősítsem meg őket, hogy helyesen gondoltak ki egy megoldást vagy jó döntést hoztak. Biztos vagyok benne, hogy nem az én véleményem az, ami valóban megnyugtató, bár valóban remek lehetőség arra, hogy az ő vállukról levegyük a döntés felelősségét, és valaki másra hárítsuk.
Remekül ide illik a Sose hátrálj meg című filmből vett részlet: “Sok olyan dolgot tettem már, amivel az emberek nem értenek egyet, de enyémek a választások, pont annyira, mint a következmények is!”
Azt gondolom, ha őszinték vagyunk magunkhoz, számba veszünk minden érvet és ellenérvet, valamint magunkba nézünk annyira, hogy a témával és a felírt érvekkel kapcsolatos érzéseinket is megvizsgáljuk, akkor bízhatunk magunkban és a választásunkban. Fontos, hogy bízz a választásodban!
Amennyiben úgy találod, hogy még szükséged van kérdésekre, nem látsz rá a saját helyzetedre, jól jönne még más szemszögből megvizsgálni azt, akkor segítő szakemberhez fordulhatsz. Lehet ez a szakember coach, kineziológus vagy spirituálisabb területen működő segítő, vagy ha úgy érzed a múltban gyökerezik (esetleg a gyerekkorodban a probléma) akkor pszichológus is.
A lényeget a következő Antoine de Saint-Exuperytől származó idézet frappánsan összefoglalja: “A bátorság nem a beszédben van. Hanem a választásban.”
Ha nem döntesz, hanem a halogatást választod, és hosszú távon toporogsz egy helyzetben, akkor sajnos a betegségek is megtalálnak, testi tünetei is jelentkeznek. Vavayn Fable, akinek – véleményem szerint – remek a humora, egy komoly gondolatot fogalmazott meg, mely álljon itt zárszónak: “Az ember választja a betegségeit. (…) Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod önmagadban a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt „tünetekkel” címkézd fel a bajt. Vállald magadat! S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl.”
