Eldöntöttem, hogy kevéssé cenzúrázom magam a jövőben. Így születetett meg ez a cím is: Hullámok hátán, hattyúk között, sziklát kerülve.
Számos gondolat születik meg bennem, melyet nem öntök formába itt az oldalon. Gyakran először csak egy megfoghatatlan érzés kerít hatalmába, és generál egyfajta belső feszültséget, majd egyre inkább azt veszem észre, hogy ugyanazt a jelentés vetődik fel bennem egy-egy fotó kapcsán az Interneten szörfölve, vagy a Balaton partján sétálva. Most felülök a „hullámok hátára” és megírom azokat a sorokat, melyek megfogalmazódtak bennem a napokban.
A természet jeleit olvasom
A héten például több alkalommal is éppen a hattyúk kis mérges pulykaként történő kakaskodása (Szerző meg.: mennyi szárnyas 😆 ) került a szemem elé, ahogy kergeti egyik a másikat, vagy épp valamelyikük a szépséges tojót cserkészi be. Az előbb is, ahogy kinéztem az ablakon, épp a vízről szállt fel két hattyú erőteljes szárnycsapásokkal. Ám érzékeltem, hogy ez nem az oly jellemző elindulásuk, hanem épp egy kellemetlen pillanat, amikor az egyikük zavarja el a másikat.
Érdekes és tanulságos képek ezek itt a Balatonon, mint ahogy a Garda tónál leomló kőszikla képe is, mely – a kommentek alapján – nem először fordul elő, azonban ezeket a természet erejét demonstráló fotókat még nem láttam.
A természet jeleit sajátságos, egyéni módon olvasom. Nem lepődöm meg, ha más, aki épp velem sétál, észre sem veszi a hattyúk között zajló viadalt, vagy ugyanannak az oldalnak a követője fel sem szisszen a hegyomlás eredményét bemutató fotón. A saját gondolataink, az egyénileg kiszűrt “jelek” mind azt a célt szolgálják, hogy felismerjük, az adott témával dolgunk van. Az a “jel” az egyéni nézőpont, gondolat- és érzelemvilág szempontjából fontos, és vélhetően addig jelez, amíg a téma megoldandóként áll előttünk.
A felismerés és a jelek értelmezése már a megoldási folyamat részét képezi, ezt követi a döntés, azaz hogy mit kezdünk vele, hogyan dolgozzuk fel, hogy a jövőben e „jel” tanulságát az előnyünkre fordíthassuk.
“Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.” vagy “Ki mint vet, úgy arat.” közmondások e témában is megállják a helyüket, hiszen ha ma foglalkozom azzal, ami ma negatív gondolat, elakadás, esetleg már probléma számomra, akkor az kihat a jövőmre. A jelenbeli kavicsomlást később már kősziklák lezuhanása váltja.
Az online közösségek kommunikációs bugyrai
A közösségi oldalak hozzászólásait csak ritkán olvasom – kivéve a saját oldalaimat -, azonban van néhány eset, mely épp a feszültsége miatt felkelti a figyelmem. Döbbenetes, hogy milyen jól érzékelhető az emberek intelligenciája és iskolázottsága a kommunikációjukon keresztül. A kommentszekció fröcsögő, odavetett szavai mellett alkalmanként tanulságos, értékes és támogató gondolatokat is lehet olvasni. Milyen szépen és humorosan is lehet kezelni a nyíltan kötekedő hozzászólásokat egy olyan posztnál, mely valamilyen művészeti és – ebből adódóan is – egyéni látásmódot megjelenítő alkotást népszerűsít.
A közösség ereje hihetetlen, legyen szó akár a negatív hatásairól, amelyek az online felületeken keresztül frusztrálóan hathatnak rám, vagy akár azokról a pozitív eredményekről, melyeket egy-egy közösségi összefogás eredményeképpen értek el az online felületeket alkalmazva.
Ugyanakkor a női körök számának kiemelkedő növekedése már megint egy olyan téma nálam, mely szintén megdolgozandó, mivel gyakran már e kezdeményezések miatt érzem elcsépeltnek azokat a szavakat, melyeket egyébként – szívem szerint – érvként alkalmaznék. Méltatlannak érzem, ahogy elhasználttá válnak azok a kifejezések, melyek korábban értéket jelentettek.
„Hullámok mögött vár ránk a part”
Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. (Szent Ágoston)
A környezetemből és a médiából érkező “zaj” zavarja meg a lelki békémet. Érzem azt a nyomást, amit a sok coach, mediátor, szakértő és tanácsadó marketing tevékenysége – mondhatnám, hogy a piaci versenyhelyzet – okoz. Értékütközés, így definiálom azt, ami miatt bennem ez kialakul. Számomra úgy tűnik, hogy nem azt igényli a piac, amit én értékesnek tartok – sok coach van nehéz helyzetben, és nem feltétlenül azoknak a stílustanácsadóknak van széles ügyfélköre, akik a magas szakmai színvonalat képviselik.
Aztán ezen a ponton észhez térek. Kell ez nekem?!
A szélirányon nem tudsz változtatni, a hullámokon sem, csak a vitorláidat igazítsd jól, és hamarosan hazaérsz a kikötődbe.(Müller Péter)
A tapasztalataim és a tanulmányaim alapján sem mindegy, hogy hova teszem a fókuszt. Ha a belső feszültséget generáló „jeleken” rágódom és ezekkel foglalkozom, akkor ez lehúz engem, és ördögi körben találom magam. Tehát a jelfeldolgozás és a fókusz megtalálásának folyamata:
- érzékelés – észreveszem, meglátom a “jelet”
- észlelés, tehát tudatosítom magamban, hogy mit láttam
- értelmezés, számomra mit jelent
- alternatívák értékelése, hogy mihez kezdhetek ezzel a gondolattal, pl. bosszankodom tovább vagy keresem a számomra megnyugtató és célravezető eszközt, a frusztrációm feloldására
- döntés, hogy mit kezdek ezzel a gondolattal, konkrétan mit teszek azért, hogy nekem jobb legyen. Milyen lépés(eke)t tegyek, hogy jobban érezzem magam a bőrömben?
- alkalmazás, azaz a tettek beszélnek tovább helyettem. 🙂
A folyamat valamennyi eleme lényeges. És gyakran nem happy end a vége, hiszen azért mert coach vagyok, még nekem is vannak dilemmáim, elakadásaim, problémáim. Ami viszont biztos, hogy nem hagyom el magam és nekifutok újra. A téma feszít, mivel nem oldottam még fel.
Aki jól él, az úgy tud bánni a lelkével, mint a jó hajós a vitorlájával: tudja, hogy milyen hullámok között és milyen szélirányba hajózik. A gyenge és riadt lelkű ember fél a változástól. A bölcs megtalálja benne a nyugalmát. És van ennek még egy nagy titka: a szíved, lelked közepe nem változik. A HAJÓS ugyanaz. Bármit hoz a jövő, bármerre fúj a szél. (Müller Péter)
Nem elég, ha pozitív
Nem tartom elégnek a fejlődéshez és a fejlesztéshez a pozitív pedagógia vagy a pozitív pszichológia eszköztárát. A realitások talaján állok és közben én is nagyokat álmodom, majd pedig ezekből célokat képezek.
A folyamat közben támogató vagyok. A támogatás abban is megjelenik, hogy visszatükrözöm a gondolataimat. Igen, saját magamnak is. És neked is, ha coachingra érkezel hozzám. Figyelek arra, hogy mi jut eszembe, és figyelek arra, hogy te mit mondasz el, eközben milyen kifejezések suhannak át az arcodon, hogyan veszed a levegőt, milyen dinamikával osztod meg velem a gondolataidat, érzéseidet, érzeteidet.
A megoldásközpontú módszertan alapján az erősségeiddel foglalkozunk és az abból elérhető lehetőségeiddel. Ha saját magamról van szó is ezt a módszert alkalmazom. Ha pedig szakmai oktatóként vagy szakképzési tanácsadóként dolgozom, akkor a téma szakértőjeként vagyok jelen, így korrigálom a nem megfelelő megoldásokat, lektorként és mentorként működöm.
Nem fogom azt mondani a stílustanácsadás alkalmával sem, hogy jól áll rajtad egy-egy ruhadarab, ha nem előnyös az alkatodhoz. Azt viszont üdvözlöm és ebből adódóan el is fogadom, ha jól érzed magad benne. Még annak ellenére, hogy megbeszéljük, hogy melyek számodra a valóban előnyös szabások, formák. Mert ez a te személyiséged és az abból találkozó stílusod. Az egyéniséged leképezése. Az egyik legfontosabb kommunikációs eszközöd.
A coaching&styling program rendszerében a két módszertant ötvözöm, és éppen ezért építettem fel úgy, hogy
- először magadról gondolkodsz, aztán
- a ruhatáradról, majd pedig
- következnek a tények és javaslatok az alkat- és színtípusodnak megfelelően. Ezt követi a lezárási folyamat része, hogy
- ebből mit és hogyan tudsz beépíteni a hétköznapi működésedbe, és végül
- összehangoljuk azt, amit a pár hetes folyamat során tapasztaltál és tanultál magadról.
Ahogy én is összehangolom a felismeréseimet a gondolataimmal, érzéseimmel, a gardróbommal, a döntéseimmel, a kapcsolódásaimmal, a tanulmányaimmal, a vállalásaimmal. És persze nem utolsósorban a bogbejegyzéseimmel.
Hangold össze te is önmagad, a stílusod és az életed a coaching&styling programmal!
