Női Váltó Vállalkozói Klub – Élményei és tanulságai
Az idei első Női Váltó Vállalkozói Klub napja, és rögtön teltházas rendezvénye, új helyszínen az Óbudai Társaskörben.
Nem tudom, hogy a teltház a meghívott vendég személyének köszönhető vagy a vállalkozónők nagy része a karácsonyi ünnepkör miatt túl sokáig nélkülözte a hasonló érdeklődésű és habitusú társaságot, a női energiákat és az előremutató kapcsolódást. Mindenesetre megérte elmenni, ismét tartalmas program volt.
A vendéggel, a „cápa” dr. Varga Eszterrel Békéssy Olgi, alapító, szervező beszélgetett. Nagyon jó hangulatú interjú volt, és Eszter őszintén és lazán válaszolt a kérdésekre, osztotta meg velünk szakmai pályafutásának mérföldköveit, kérdőjeleit, dilemmáit, ismertük meg szorgalmát, kitartását. Egy nagyon tudatosan épített személyiség és karrierút körvonalazódott számunkra. Ez nem csoda, hiszen egy sikeres pénzügyi szakemberről beszélünk, aki folyamatosan képezi magát szakmailag, és nem hanyagolja el a személyiségfejlesztést sem.
Végzett coach, és vélhetően briefcoach ő is, legalábbis úgy tűnt számomra a válaszai és a megosztott „praktikái” alapján. Az is kiderült számomra, hogy coaching szemléletű vezetőként működik, nem mikromenedzseli a munkatársait, hanem az önállóságukra, szaktudásukra és az általa jól ismert kompetenciáikra alapoz, a megoldás megtalálásában szívesen támogatja őket.
Tetszett az is, hogy még mindig lát fejlődési potenciált magában, számos tanulási terve, így a LLL (Life Long Learning) egyértelműen jelen van az ő életében is.
Akaratlanul is hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, és én azt gondolom, hogy ez hasznunkra válhat, ha kimazsolázzuk ebből az összehasonlításból azt, ami inspirál, ami újabb lendületet és ötletet ad a saját fejlődésünkhöz.
Én tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok ilyen tudatos, és ez a feszített tempó nem is komfortos számomra. Az én motivációs drivereim között megjelenik a Creator (Alkotó) és a Spirit (szabad szellem) és mindkettő előkelő helyen szerepel. Ez bizony garantálja, hogy a rakoncátlan energiám eltereljen a racionalitástól, és épp emiatt fontos számomra az időgazdálkodás valamint a rendszer, annak a kereteinek a meghatározása. Szépen kialakítom a tölcsért magamnak, amivel segítem a saját fókuszom megtalálását, fenntartását.
Na, de vissza a rendezvényhez. 🙂 Most jártam második alkalommal a Női Váltó Vállalkozói Klubban, és majdnem lemaradtam róla. Az a fránya halogatás… majdnem elkaszált. Teltház lett és nekem nem volt még jegyem. Szerencsémre, valaki lebetegedett, így még az utolsó pillanatban „becsúsztam”, köszönhetően a baráti ötletnek és a szervezői nyitottságnak, segítőkészségnek.
Az első ilyen alkalmon inkább figyeltem. Ismerkedtem, de csak módjával. Jellemző rám, hogy nem ugrom rögtön fejest az élménybe, hanem először mindig felmérem a terepet, és ha úgy érzem, hogy ez számomra jó közeg, akkor elkezdem megmutatni magam. Most másodjára sokkal felszabadultabban éltem meg, több ismerős arc köszönt rám, és újabb ismeretségeket is kötöttem, pedig az ónos eső majdnem meghiúsította a megérkezésem.
A networking építésre remek lehetőséget teremt az esemény, mindig akad néhány izgalmas vállalkozónő, aki olyan különleges tevékenységet folytat, hogy csak ámulok az ötlettől, és vannak olyan nőtársaim is, akik bár bontogatják a szárnyaikat, de még küzdenek az elakadásukkal. Segítő szakemberként az utóbbiak felé akaratlanul is nyitok.
Egyik beszélgetőpartnerem egy állami szervezetnél dolgozó erős hivatástudattal rendelkező segítő személyiség volt, úton a vállalkozói lét felé, sok energiát fektetve az önfejlesztésbe. Mindezek ellenére mégsem tudja feloldani a saját elakadását, nem hozza meg a döntést, az a bizonyos gumikötél mindig visszahúzza. Tanulságos történet. Érzem és értem a kapcsolódásunk okát, látom a hasonló mintát és boldog vagyok, hogy léptem.
A networking asztalok mellett például Pirner Alma időgazdálkodás szakmai asztalt vitt, és az egyik körnél ide is beültem. Sok jó gondolatot megosztott velünk, és felidézett bennem néhány korábban tanult vagy felfedezett összefüggést. Ezek így most ismét előtérbe kerültek, és segítik a fókuszáltságom megtalálását, fenntartását. Az egyik lépésem az volt, hogy be is írtam a jógát minden szerda délutánra a naptáramba, hiszen azok a dolgok élvezzenek prioritást az életünkben, melyek töltenek. Alaptézis: ha jól vagyok, akkor tudok másoknak is segíteni.
Remek volt a catering is, melyet a Csillaghegyi Megálló biztosított. Örülök nagyon, hogy Dórit is személyesen megismerhettem, biztosan bruncholok egyet valamelyik nap náluk, amikor – a változatosság kedvéért – megint Budapesten járok.
A pontot az i-re a felajánlások tették fel. Az, hogy én nyertem, az igencsak meglepő. Életem történetében ez igen ritkán fordult elő. Most viszont kihúzták a nevem, és örömmel vettem át egy Dottera ajándékcsomagot Mónika, Holisztikus esszencia jóvoltából, akivel az első asztalnál már megismerkedtünk. Nagyon örülök az olajoknak, szívesen alkalmazom őket, hiszem és érzem a hatásukat.
Összességében megint egy hasznos élménnyel lettem gazdagabb. Újabb klassz vállalkozónőket ismertem meg, tapasztaltam magamról és másokról. Figyeltem a nyomógombjaimat és ismét megerősítést nyertem, hogy jó úton vagyok.
