Ez a bejegyzés egy áttekintés. A 2025. évről. Nem motivációs cukormáz, inkább sima feldolgozás.
- Tanulság #1: A stabilitás néha csak annyi: nem hagyom magam magamra.
- Tanulság #2: A gondoskodás időben meghozott döntés.
- Tanulság #3: A női működésem nem szerep, hanem jelenlét.
Volt idő, amikor az évértékelést úgy képzeltem el, mint egy látványos összegzést: nagy mérföldkövekkel, kipipált célokkal, hangos eredményekkel. Ez az év inkább arról szólt, hogy „belül rendeződtem”, és közben – szinte észrevétlenül – egyre stabilabban álltam bele a saját életembe.
Ez volt az első teljes év Anya nélkül. Az a fajta hiány, amit felnőtt emberként élek meg, sokszor nem drámai – hanem csendes és állandó. Mégis újra és újra rádöbbentem: nem tudom felhívni, nem tudom elmesélni, nem tudom megkérdezni. Valamikor mostanság értettem meg igazán, mit jelent az, hogy – bár „már” 48 évesen, de – árva vagyok. És azt is vágom, hogy a stabilitás nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok, hogy folyamatosan kirobbanó formában és jókedvvel működöm, hanem azt, hogy nem hagyom magam magamra a lelkileg megterhelőbb napokon sem.
Egészség: felelősség, nem hiúság
Ez a belső fegyelmem az egészségben is megjelent 2025-ben. Belevágtam egy nagy egészségügyi „projektembe”: a fogszabályozásba – nem hiúságból, hanem mert úgy éreztem, felelősséggel tartozom a testemért. Tizenéves koromban volt már egy kör, de több fogam eltávolítása után a fogorvos azt mondta, hogy majd szépen rendeződnek a fogaim … és most, bár már közel ötven éve a mégiscsak rendezetlenül maradt fogsorommal élek, mégis megléptem. Szükséges döntés volt, mert a fogaim elkezdtek mozogni, másképp rendeződni és ez egyértelműen nem csak a szépségem rovására történt, hanem inkább már egészségügyi kockázatot jelentett. Egy döntést hoztam, ami akkor született, mikor még Anya élt.
Emellett megléptem ám egy régóta halogatott orvosi beavatkozást is: leszedettem az arcomról egy szinte ősidők óta meglevő szemölcsöt, mert nem akartam tovább együtt élni a kockázattal. Amellett, hogy esztétikailag is zavart, kockázat volt ez mindenképpen, mivel az egyik nagypapám ugyan megküzdött már a bőrrákkal, én viszont minimalizálni akartam ezt a veszélyt. Hisz ő nem csak a bőrrákkal küzdött meg anno, hanem a fogsággal a Don kanyarban is, így volt benne bőven erő és szívósság is, hogy ő nyerje meg az egészségéért vívott csatát is a hetvenes évei végén.
Idén azt tanultam: az önmagamról való gondoskodás nem nagy gesztus, hanem egyszerűen időben meghozott döntés.
Munka, ami megtart
A munkában is a megtartó, stabilitást támogató dolgokat priorizáltam. Tanítok – továbbra is … és valószínűleg a jövőben is fogok, mert örömöt ad és értelme van. Az Expert motivátorom is megkapta idén is a szükséges inputot, hiszen szakmai és felnőttképzési szakértőként vizsgáztattam, vizsgatételeket készítettem, tankönyvéneket bíráltam.
Coachként is több nő tisztelt meg idén a bizalmával, ami számomra kettős ajándék: adok, támogatok másokat és közben én is fejlődök. Tartottam néhány tréninget is, és különösen jólesett egy-egy résztvevői visszajelzés, ami nem csak dicséret, hanem megerősítés: jó helyen vagyok, jó minőségben.
Tavasszal az Esti Kiadás – stílus, lélek, önbizalom workshopom péntek esti alkalmai is ezt az irányt hozták a résztvevőknek és nekem is: megállni, fellélegezni, visszatalálni önmagunkhoz. Nem megjavítani magunkat, hanem megérkezni – egy tiszta, rendezett állapotba. Mindeközben én is törődtem magammal: mentorcoaching, szakmai fejlesztés, AI alkalmazása a hatékonyabb működés érdekében, kapcsolatépítés a Női Váltó Vállalkozói Klubban, és a mentális stabilitásom támogatása kineziológus segítségével.
Utazás, alkotás, tanulás 2025-ben
Az évben sok szép élmény is megérkezett. Utazások barátokkal Isztambulba, Edinburghbe, a Comói-tóhoz, a születésnapom a Garda-tónál – ezek emlékeztettek arra, hogy a világ nagy, és az élményeknek akkor is megvan a helye, amikor a szívemben hiányérzet és fájdalom van. A kettő megfér egymás mellett,
Sokat tanultam úgy is, hogy közben alkottam: workshopok, mint például egy Thonet szék felújítása, vagy például a finom göcseji rétes készítése – apró örömök, örök élmények, tapasztalások. És kiemelt helye volt idén is a szövésnek: Szövőfoglalkozások Tündével műhelyében születő kendők nemcsak esztétikai élményt adnak, hanem egy különös, csendes rendet. Amikor a saját kezem munkáját fogom, az mindig ugyanazt üzeni:
képes vagyok szépet és tartós értéket létrehozni.
Szakmai projektek: érték és visszajelzés
Szakmailag több olyan projektet is vittem, melyek kihívást jelentettek és eredményük magasan meghaladta azt a szintet, amit elképzeltem. Az Összhang Stílus Társulattal áprilisban részt vettünk a Tiian rendezvényén, ahol 250 nő stylingját készítettük el az életmódváltásuk, fogyásuk eredményét megörökítő fotózásra. A GE Aerospace női munkavállalói részére tartott workshopon pedig abban segítettünk a csapat néhány tagjának, hogy hogyan lehet az üzleti megjelenést személyre szabni.
Az év egyik legnagyobb, szakmailag is komoly kihívása pedig a Nagyvállalatok Logisztikai Vezetők Klubjának a Magyar Logisztikai Egyesülettel együtt megvalósított Logisztikai Akadémia oktatói továbbképzése volt – mely tevékenységemért a Klubtól elismerésként díjat is kaptam. Ezt a projektet a tartalom megtervezésétől, az OTR nyilvántartásba vételen keresztül vittem végig, a marketing csapatuk támogatásával nagy sikerrel szerveztük meg, majd bonyolítottuk le, a végén azzal a jóleső érzéssel, hogy értéket adtunk.
Ginny, az új belépő
Anya halálának első évfordulóján valami egészen személyes történt: örökbefogadtam Ginnyt a Putrinka Állat- és Természetvédő Alapítványtól. Nem akartam „mindenáron” kiskutyát – inkább nyitott voltam, hogy egyszer majd úgy alakul. Tudtam, hogy fontos: Samu és Szirmi cicáim elfogadják az új kis társunkat, ezért kölyökkutyában gondolkodtam. Ginny érkezése végül a kutyaugatástól hangos belépő helyett inkább egy halk, határozott igen szavazat lett az életre, kapcsolódás a jelenhez.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom 2025-öt, talán ez lenne:
nem tettem nagy ígéreteket, mégis haladtam, apró, értékes lépésekkel.
Előre nézek
És ezt az attitűdöt viszem tovább 2026-ba is: tiszta, nyitott gondolkodással, nyugodtan, a realitások talaján állva.
Think clear. Move calm. Be real.
Mert minden lépés értékes.
Ui.: És bár ez a blogbejegyzés tegnap éjjel készült, de valahogy nem sikerült olyanra alakítani, amit szívesen megosztottam volna. Hiába, van néhány dolog, amivel küzdök és mindenáron nem akarok láthatóvá válni, mint az oly sokan hirdetik. A tökéletességre is törekszem – szerintem, sok tanítványom bólogathat most ezerrel, mert hallom, ahogy mondják gyakran felháborodottan: „Mert tanárnő maximalista!” – és ez így van jól. A láthatóvá válás – ha már ezt a borzasztóan elcsépelt kifejezést használjuk -, véleményem szerint, csak akkor hiteles, ha önazonos – sajnos, szintén egy olyan szó, melyet boldog-boldogtalan címkeként a tevékenységéhez kapcsol -, és mentes a bullshitektől. Mindenesetre most érzem azt, hogy szívesen megosztom, és aztán gyorsan elszaladok lencséért, mert bár bevásároltam, a gazdagságom záloga a boltban maradt 🙂
Hajrá, lépjünk bele a 2026-os évbe! – úgyse tehetünk mást 🙂 Hozzuk ki belőle a legjobbat, és éljük meg jól azokat a pillanatokat, melyek jelentőséggel bírnak számunkra!
Boldog új évet kívánok!
