Ez a bejegyzés egy áttekintés. 2025. év. Nem motivációs cukormáz, inkább tiszta iránytű.
- Tanulság #1: A stabilitás néha csak annyi: nem hagyom magam magamra.
- Tanulság #2: A gondoskodás időben meghozott döntés.
- Tanulság #3: A női működés nem szerep, hanem jelenlét.
Volt idő, amikor az évértékelést úgy képzeltem el, mint egy látványos összegzést: nagy mérföldkövekkel, kipipált célokkal, hangos eredményekkel. Ez az év inkább arról szólt, hogy „belül rendeződtem”, és közben – szinte észrevétlenül – egyre stabilabban álltam bele a saját életembe.
Ez volt az első teljes év Anya nélkül. Az a fajta hiány, amit felnőttként él meg az ember, sokszor nem drámai – hanem csendes és állandó. Mégis újra és újra rádöbbent: nem tudom felhívni, nem tudom elmesélni, nem tudom megkérdezni. Valamikor mostanában értettem meg igazán, mit jelent az, hogy – bár „már” 48 évesen, de – árva lettem. És azt is, hogy a stabilitás nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok, hogy folyamatosan kirobbanó formában és jókedvvel működöm, hanem azt, hogy nem hagyom magam magamra a lelkileg megterhelőbb napokon sem.
Egészség: felelősség, nem hiúság
Ez a belső fegyelem az egészségben is megjelent 2025-ben. Belevágtam a nagy egészségügyi projektembe: a fogszabályozásba – nem hiúságból, hanem mert úgy éreztem, felelősséggel tartozom a testemnek. Egy döntés, ami még akkor született meg bennem, mikor még Anya élt. Emellett lezártam egy régóta halogatott orvosi beavatkozást: leszedettem az arcomról egy régóta meglevő szemölcsöt, mert nem akartam tovább együtt élni a kockázattal. Idén azt tanultam: az önmagamról való gondoskodás nem nagy gesztus, hanem egyszerűen időben meghozott döntés.
Munka, ami megtart
A munkában is a megtartó, stabilitást támogató dolgokat priorizáltam. Tanítok – továbbra is … és valószínűleg mindig fogok, mert örömöt ad és értelme van. Coachingban több nő is megtisztelt idén a bizalmával, ami számomra kettős ajándék: adok, támogatok másokat és közben én is fejlődök. Tartottam néhány tréninget is, és különösen jólesett egy-egy résztvevői visszajelzés, ami nem csak dicséret, hanem megerősítés: jó helyen vagyok, jó minőségben.
Tavasszal az Esti Kiadás – stílus, lélek, önbizalom workshopom péntek esti alkalmai is ezt az irányt hozták a résztvevőknek és nekem is: megállni, fellélegezni, visszatalálni önmagunkhoz. Nem megjavítani magunkat, hanem megérkezni – egy tiszta, rendezett állapotba. Mindeközben én is törődtem magammal: mentorcoaching, szakmai fejlesztés, kapcsolatépítés a Női Váltó Vállalkozói Klubban, és a mentális stabilitásom támogatása kineziológus segítségével.
Utazás, alkotás, tanulás 2025-ben
Az évben sok szép élmény is megérkezett. Utazások barátokkal Isztambulba, Edinburghbe, a Comói-tóhoz, a születésnapom a Garda-tónál – ezek emlékeztettek arra, hogy a világ nagy, és a szépségnek akkor is van helye, amikor a szívemben hiányérzet és fájdalom van. A kettő megfér egymás mellett,
Sokat tanultam úgy is, hogy közben alkottam: workshopok, mint például egy Thonet szék felújítása, AI alkalmazását támogató képzések, göcseji rétes készítése – olyan apró örömök, amik visszahoznak a jelenbe. És ismét kiemelt helye volt idén a szövésnek is: Tünde műhelyében születő kendők nemcsak esztétikai élményt adnak, hanem egy különös, csendes rendet. Amikor a saját kezem munkáját fogom, az mindig ugyanazt üzeni:
képes vagyok szépet és tartós értéket létrehozni.
Szakmai projektek: érték és visszajelzés
Szakmailag több olyan projektet is vittem, melyek kihívást jelentettek és eredményük magasan meghaladta azt a szintet, amit elképzeltem. Az Összhang Stílus Társulattal áprilisban részt vettünk a Tiian Beauty Days-en, ahol 250 nő stylingját készítettük el az életmódváltásuk, fogyásuk eredményét megörökítő fotózásra. A GE Aerospace női munkavállalói részére tartott workshopon pedig abban segítettünk a csapat néhány tagjának, hogy hogyan lehet az üzleti megjelenést személyre szabni.
Az év egyik legnagyobb, szakmailag is komoly kihívása pedig a Nagyvállalatok Logisztikai Vezetők Klubjának a Magyar Logisztikai Egyesülettel együtt megvalósított Logisztikai Akadémia oktatói továbbképzése volt – melyért a Klubtól egyébként elismerésként díjat is kaptam. Ezt a projektet a tartalom megtervezésétől, az OTR nyilvántartásba vételen keresztül vittem végig, a marketing csapatuk támogatásával nagy sikerrel szerveztük meg, majd bonyolítottuk le, a végén azzal a jóleső érzéssel, hogy értéket adtunk.
Ginny, az új belépő
Anya halálának első évfordulóján valami egészen személyes történt: örökbefogadtam Ginnyt a Putrinka Állatmentő Alapítványtól. Nem akartam „mindenáron” kiskutyát – inkább nyitott voltam, hogy egyszer majd úgy alakul. Tudtam, hogy fontos: Samu és Szirmi cicáim elfogadják az új kis társunkat, ezért kölyökkutyában gondolkodtam. Ginny érkezése végül a kutyaugatástól hangos belépő helyett inkább egy halk, határozott igen szavazat lett az életre, kapcsolódás a jelenhez.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom 2025-öt, talán ez lenne:
nem tettem nagy ígéreteket, mégis haladtam, apró, értékes lépésekkel.
Előre nézek
És ezt az attitűdöt viszem tovább 2026-ba is: tiszta, nyitott gondolkodással, nyugodtan, a realitások talaján állva.
Think clear. Move calm. Be real.
Mert minden lépés értékes.
