A hit erejével

2019.03.14.

Előző bejegyzésemben megjelent a negatív spirál gondolata, melyből kitörhetünk a hit erejével. Egy negatív élethelyzetben, miután eljutunk odáig, hogy tenni akarunk azért, hogy javuljon a helyzetünk, akkor a hitünk előre és felfelé vihet. Fel a megoldás felé. 

A hit sokféle megközelítésben jelenhet meg az életünkben. Valakinek a vallása ad hatalmas támogatást, míg más csak önmagában bízik. Az is előfordul, hogy a közvetlen környezetünkbe vetett bizalom ad hátteret a döntéseinkhez.

Számomra a két utolsó a meghatározó. A közvetlen családtagjaim azok, akik mögöttem állnak mintegy biztonsági hálót képezve a döntéseimnél. Az egyik eset emléke ma eszembe is jutott, mivel ma lenne 69 éves az Apukám. Ez a történet még huszonkét éves koromban esett meg, csak alig néhány évvel a halála előtt, viszont előfordulhat, hogy épp emiatt annyira meghatározó a számomra. Már másfél éve dolgoztam egy cégnél, nagyon szerettem a munkatársaimat és a közeget, melyben dolgos hétköznapjaim teltek, de a munkakörrel járó feladat nagyon nem tetszett. Annak ellenére, hogy szép karrierutam lehetett volna, megvolt számomra a perspektíva, én fel akartam állni és eljönni, anélkül, hogy lett volna másik munkahelyem.

Huszonéves korában az ember meggondolatlan és bohó, én pedig akkoriban is viszonylag lazán vállaltam kockázatot, de nem szerettem volna a szüleim „áldása” nélkül otthagyni életem első valódi és komoly munkahelyét. Így az egyik otthon töltött hétvégén leültünk hármasban, én pedig felvázoltam a történetemet. Életem egyetlen és meghatározó beszélgetése volt ez Apukámmal. Jellemzően Anyuval „rágtuk meg” alaposan a dolgokat, talán inkább osztottuk meg egymással a gondolatainkat.

A hármasban lefolytatott beszélgetés nagy hatást gyakorolt rám. Az, ahogy Apa nyilatkozott: Tedd, ha úgy érzed ez a jó, mi mögötted állunk. Lehet, hogy nem pont ezekkel a szavakkal mondta, és előfordulhat, hogy az elmúlt 20 év formált még az emlékeimben a mondatán, de a beszélgetésünk végeredménye ez volt. Így életem első nagy lépését megtettem, a biztos és támogató családi háttérrel mögöttem. Felmondtam, és nekivágtam az újabb ismeretlennek … biztonságban kerestem az új lehetőségeimet.

Az a hit bennem, az én hitem a Szüleimben és a családomban segített elindulni. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül és lesz hova mennem, még ha ez a lépés egy szakadékba vezet is … de nem oda vezetett. Hittünk egymásban. Bár Apa nem él már, de ez a hitünk a családunkban töretlen.

A hit az egyik internetes értelmező szótár információi alapján ősi értelmezésében esküt is jelent. A weben keresgélve hit kulcsszóval szinte az összes vallás megjelent az oldalon. A hit fogalma nagy mértékben összefonódott a vallási nézetekkel, illetve a spiritualitással is.

Azt gondolom, hogy minden ember képes megtalálni a saját maga számára leginkább támogató kombinációt, úgy, hogy a saját egyéniségét a hit oltárán nem áldozza fel. Többen egy-egy vallásban találják meg azt, ami számukra felemelő és erősítő, ami megadja azt a támogató közösséget és érzést, melyre szükségük van az életminőségük vagy akár a közérzetük javításához. Viszont akár egy sajátos „hitmix” is kialakítható, kiemelhetünk olyan elemeket a különböző vallási tanokból esetleg spirituális nézetekből, vagy akár a tudományos megközelítésekből, pszichológiai kutatásokból, melyeket saját magunk megerősítésére jól hasznosíthatunk.

Miközben kutatgattam a weben, kerestem a bejegyzéshez megfelelő képet a fehér galambra esett a választásom. Számomra ez a madár a tisztaságot, a felemelkedést, a szárnyalást és az életet jelképezi. Az internetes források szerint a szelídség, tisztaság, szeretet, házassági szerelem, hűség és barátság jelképe. A keresztény felfogásban a Szentlélek szimbóluma. Az ókeresztény ábrázolásokban az emberi lelket, a rómaiaknál pedig a halottak számára a reménységet fejezte ki az örök életre és a békére.

Zárásként álljon itt Hankiss Elemér gondolata „A „hitetlenek” nem csak azok, akik nem hisznek Istenben vagy valamilyen más természetfeletti, transzcendens lényben, szellemben. Azok az igazi hitetlenek, akik nem hisznek semmiben. Se Istenben, se emberben. Nem hisznek önmagukban. Nem hisznek az életben, az élet szentségében. Nem hisznek az öröm lehetőségében. Nem hisznek abban, hogy segíthetnek másokon. Nem hisznek abban, hogy az életnek lehet, van valami értelme.”