A járt utat …

2018.04.27.

A járt utat a járatlanért soha el ne hagyd! – tartja a mondás. Mégis van olyan alkalom és lehetőség – azt gondolom –, amit érdemes megragadni arra, hogy a tőlünk megszokottól másképp cselekedjünk. Én valahogy így működöm. A munkámban és a feladatokban folyamatosan keresem az új kihívásokat, melyek apró próbatételeket jelenthetnek.

Mi az oka annak, hogy azt gondolom, érdemes a kevésbé kitaposott útra lépni? Elsősorban az önbecsülés és az önbizalom fejlesztése. Talán 17 éves voltam, amikor tisztán emlékszem, hogy egy ilyen helyzetet generáltam … hát persze hogy a fiúkkal kapcsolatban. Amit – így pár év távlatában visszatekintve az első „kapcsolatomon” kívül – „nyertem” akkor:

  • a női szerepem megélését, női öntudatra ébredésemet,
  • az önbecsülésem és az önbizalmam növekedését,
  • a bátorságot és a hitet, mely természetesen kapcsolódik az önbizalom fejlődéséhez.

 

Talán ekkor és itt kezdődött. Azóta szívesen vetem bele magam a „mélyvízbe”, de természetesen azzal a tudattal, hogy tudok úszni valamint a kitűzött célom elérhető. Az eltelt közel 25 évben rengeteg más dolog is történt, mely által fejlődhettem és újabb rejtett kincseimet fedezhettem fel, és ez nap, mint nap folytatódik. Van, amikor kicsit megpihenek, a komfortzónán belül maradok, azonban a legtöbbször nekivágok és keresem a lehetőségeket önmagam felfedezésére. Az egyik kiemeltem az utóbbi egy-két évben, hogy gyakrabban használom az angolt, sőt még németül is meg kellett szólalnom az év elején. Annak ellenére, hogy mindkettőből középfokú nyelvvizsgám van még a főiskolás és egyetemi éveimből, nem adódik túl sok alkalom a használatukra. A PhD miatt azonban többet olvasok angolul valamint egy nemzetközi projektben volt alkalmam használni szóban is az angol nyelvet. A sok összevisszaság ellenére, amit a beszélgetések során produkálok, mégis képes vagyok megértetni magam, és csak sikerült előadnom egy rövid prezentációt is. Néhány évvel ezelőtt egy másik nemzetközi projektben inkább meg sem szólaltam, mivel bár fejben összeraktam, hogy mit is akarok mondani, azonban valóban képtelen voltam valóban kifejezni a gondolataimat. Azóta fejlődtem. Nem a nyelvtudásom, hanem a személyiségem.

Akad, aki szerint bátor vagyok. Az utóbbi fél évben többször illettek ezzel a jelzővel. Valóban az volnék? Vagy csak egyszerűen kutatom a határaimat? Talán csak gyűjtöm az élményeket? Esetleg élvezem, ha flow-ban vagyok? Netán jól akarom megélni a pillanatokat? Vajon ezek a helyzetek felérnek egy-egy extrém kalanddal (mivel a hegymászás vagy a rafting például nem vonz lehetőség)? Talán ez mind egyben.

Hasonló felfedező utat járok be a diákjaimmal és az ügyfeleimmel is, amennyiben engedik, és szintén van bennük egy kis vállalkozó kedv arra, hogy kilépjenek a megszokott, az oly jól ismert világukból/helyzetükből. Velük együtt is szívesen keresem az apró, szinte észrevehetetlennek tűnő „kincseiket”, fedezem fel a tehetségüket. Borzasztóan klassz érzés, amikor büszkén állnak egy-egy feladat teljesítése után, egy-egy kiemelkedő eredmény elérését vagy akár egy felismerésüket követően. És én is büszkén állok. Majd újra nekivágok …

Ha készen állsz, tarts velem. Időpont egyeztetés itt.