Híd a két „világ” között

2019.07.07.
|

Joggal merült fel a kérdés sokakban az elmúlt hét személyes illetve munkahelyem posztjai után, hogy mit keresnek logisztikus és pénzügyi szakmai képzésben tanuló fiatalok egy falukutató táborban. Ők most látták és tapasztalták, hogy milyen a híd a két „világ” között.

Bevallom, néhány évvel ezelőtt őrülten és minden erőmmel tiltakoztam volna, ha engem ilyen humán jellegű, szociológiával és kulturális antropológiával kapcsolatos tevékenységre akartak volna rávenni. Aztán úgy esett, hogy ősszel az egyik professzorom meghívására részt vettem az Ipoly két partján rendezett falukutató táborban, és az, amit akkor Ipolyhídvégen tapasztaltam egyszerűen levett a lábamról.

Folyamatos változásban vagyok – ahogy jellemzően mindannyian -, viszont az ott töltött idő tanított. Finomított. Érzékenyített. Lelkesített és lelket öntött belém. Az az egyszerűség és a jóindulat, a kedvesség, amit ott tapasztaltam, olyan töltetet adott számomra, hogy amikor a faluban töltött négy őszi nap után hazaindultam, kicsit pityeregve tettem meg az első kb harminc kilométert. Nem a búcsú fájt, nem a fájdalom könnycseppjei voltak ezek, hanem egyszerűen túlcsordultam.

Azt éreztem, hogy ezt meg kell mutatnom másoknak is. Mint valami kincset, de csak óvatosan, hogy tönkre ne tegyék. Ekkor már eldöntöttem, hogy a tanítványaim közül invitálok néhányat a falukutató tábor második felvonására. Számomra is meglepő volt, hogy a meghívott tanulók nagy része velem tartott a június végi „táborba”. Természetesen az összes diákom számára elérhetővé tettem a lehetőséget. Mit is láttam lehetőségként ebben a tevékenységben?

A falukutató projekt szlogenje: „Összenő, ami összetartozik.” Egy cikk néhány részletet is közöl a kutatásról. A történetben kiemelt szerep jut a hídnak, azaz a helyének és az ideiglenesen barkácsolt faszerkezetnek.

A híd a Balassi Kiadó szimbólumszótára szerint „A népek békés együttélését valló felfogásban a nemzetiségek nyelvi, kulturális hagyományaik révén sajátos „hídszerepet” töltenek be honfitársaik és anyanemzetük között.” és itt akad még számos további szimbolika magyarázat. Tudnám még bővíteni a logisztikai megfelelőjével is, ami a közlekedéshez kapcsolódik, és így a logisztikusok jelenlétét szakmailag „magyarázni”. Azonban ettől bizony sokkal többről van szó. Szemléletformálásról. Együttműködésről. Önállóságról. Emberi gyengeségekről és markáns személyiségekről. Racionalitásról és a lélek hatalmáról, valamint ezek összekapcsolódásáról. Híd a két „világ” között. Csak együtt működik. A két „oldal” egyensúlyára van szükség. Az ész, a logika és az akarat, a kitartás mellett nagy szerep jut a szívnek is, ahhoz, hogy a tevékenység eredményes legyen.

A falubeliek megkérdezése a kapott kérdőívek alapján nem ment a történeteik meghallgatása nélkül. Fontos volt, hogy a fiatalok fel tudják venni a kapcsolatot velük nemre és korra való tekintet nélkül, hogy a helyiek fogadják és meghallgassák őket, majd válaszoljanak a kérdésekre. Ne csak röviden, igennel vagy nemmel, hanem a történeteikkel, melyben az apró részleteknek is jelentősége volt. Figyelem, értően, valamint hallgatás, aktívan. Erre mind szükségük volt. Tanultak, fejlődtek és nem utolsósorban töltődtek. És én velük együtt. Ismét büszke lehettem. híd