Eredetileg nem ez a gondolat foglalkoztatott, viszont többen kedvelték a közösségi oldalon az egyik fotómat, mely tavaly nyáron készült vitorlázás közben. Gondoltam, foglalkozom kicsit azzal, hogy én hogyan fogom be a szelet a vitorlámba.
Múlt év augusztusában újra vízre szálltunk barátnős program keretében. Élmény volt – mint mindig -, iszonyúan szabad érzés, és újszerű is, mivel néhány percig a hajót én kormányozhattam. Kapitányunk jó ismerős, aki szívesen von be minket – csajokat – néhány feladatba, azonban én ezeket a kihívásokat mindig hangos kacajokkal vagy épp sikongatásokkal kísérem, mert annyira kívül esnek az elvégzendő feladatok a komfortzónámon. Hol a kikötésnél, hol az elindulásnál segédkezünk a két barátnőmmel, hol pedig a kötelekkel akad hirtelen dolog. Idén is várom nagyon és szinte égi jelnek tekintem, hogy az ismerőseim épp a napokban fedezték fel újra ezt a fotót.
Jelnek és emlékeztetőnek arra, amit az utóbbi időben megtanultam magamról. Álljon itt néhány tanulságom ezek közül:
- Tisztában vagyok azzal, hogy mi tölt fel, mi az a tevékenység, hangulat, társaság vagy környezet, ami egyensúlyt hoz az életembe.
- Tudom, hogy mi okoz örömet számomra és mi az, amire biztosan nemet mondok végül.
- Látom, hogy merre tartok, és tudom, hogy aki akar, az úgyis jön velem. Már kevéssé kérdés, hogy kivel vagy kikkel szeretnék együtt hajókázni, hogy kik azok, akikkel élmény a fodrozódó vízen a habokat szelni.
- Egyértelmű, hogy a saját életemért én vagyok a felelős és ebbe az is beletartozik, hogy éljem meg – lehetőségeim szerint – minden pillanatát.
- Felismertem, hogy nem csak fekete vagy fehér létezik. Nem akarok végletekben gondolkodni, keresem a középutat, mely egyben egyensúlyt is jelent számomra. Ezt még gyakorlom, hisz lelkesen vállalok kockázatot, viszont már azt is tudom, hogy ebben a megérzéseim mindig remekül vezettek. Rájöttem, hogy tudatosítsam az átsuhanó gondolatokat, figyeljek rájuk és ne kombináljam agyon a gondolataimmal.
- Észreveszem és élek a lehetőségeimmel, melyek a környezetemből érkeznek, befogom a jó szelet – ha már visz a hajó.
- Kérdésem rengeteg van, a válaszokat folyamatosan keresem … és azok meg is fogalmazódnak a kellő pillanatban.
Tudnám még sorolni. Akad bőven tapasztalás. Benne vannak a hétköznapok pillanataiban.
Munka volt, míg ezekre jutottam. Folyamatos önelemzés, felismerés és persze nem mindig egyedül. Bár a self coaching is jól megy, viszont szívesen fordulok más coachokhoz és trénerekhez is, hisz ők megint más szempontokat tudnak megmutatni, eltérő megközelítésekkel dolgoznak.
Ámde nem csak segítő szakemberek támogatása hozhat eredményeket, hanem ismerősök, barátok gondolatai és tevékenysége is új látásmódot adhat. Így hát bárhonnan fúj a szél, igyekszem azt befogni a vitorlámba, és szépen, számomra kellemes tempóval hajózni előre a célként meghatározott kikötő felé.
„A jó vitorlázónak mindegy, hogy honnan fúj a szél, megőrzi uralmát (életének) hajója felett, és el fogja érni a célját.”
/Erhard F. Freitag/
Így hát érdemes feltenned magadnak a kérdést: „Hogyan fogom be a szelet a vitorlámba?” Amennyiben a coaching számodra is megoldás lehet, ITT elérsz.
