Egy mai történet a megoldóemberről.
Él a város. Kis történetünk szereplője folyamatosan úton van. Azon gondolkozik, hogy lenne a legjobb, a leghatékonyabb, a legcélravezetőbb, a leginkább egyértelmű, a leg-leg-leg … folyamatosan kattog az agya. Munka után, hazafelé útközben, otthon kicsit megpihenve folyton valamilyen megoldáson töri a fejét. És ez így megy reggeltől estig, estétől reggelig.
A megoldások nyerő dolgok, jól érzi magát tőlük. Azt érzi teljesített, megint sikerült „letennie valamit az asztalra”. Eredményes volt az a napja is, és ettől elégedettség tölti el. Büszke magára, és ha más nem, hát saját magát veregeti vállon. De még mennyeibb az érzés, ha a kollégái, vagy a felettese dicsérik, hisz ő a megoldóember. Aztán otthon is teljesít, megoldja a háztartás működését, menedzseli a család életét. Vagy csak a saját életét, hiszen nincs akivel megossza azt a néhány órát, amit talán megoldások keresése nélkül tölthet. Tölthetne, ha hagyná … de mit ér az élet, ha nincs semmi, amit megoldhatna?! Ezért keres, megoldandó problémákat, helyzeteket … akár ismerősei körében vagy akár máshol …
A lényeg, amire nem gondol, illetve még véletlenül sem engedi meg magának, hogy felmerüljön a kérdés: „Hol vagyok én a saját történetemben?”. Hiszen nem kell magával foglalkoznia. A megoldandók elvonják a figyelmét arról, hogy ki is ő, mit is akar az életétől, hol és hogyan is akar élni, mivel is szeretne foglalkozni, mivel töltené szívesen azt a néhány óra szabadidőt, amikor hivatalból nem megoldásokat kell keresnie.
Vajon mi történne, ha kilépne a megoldandók bűvköréből, elkezdene befelé figyelni, azokra az érzésekre, megérzésekre, melyek valahol a testében sejlenek fel, és melyeknek nem is tulajdonított eddig oly nagy jelentőséget?
Mi változna, ha fókuszálna kicsit a saját álmaira, vágyaira, ha felidézné azokat az apró gondolatokat és terveket, melyeket tizen-, huszon- vagy harminc évesen dédelgetett? Vagy egyszerűen csak élne? Csak úgy haszontalanul, megoldások nélkül … csak 1-2 napot …
.
.
.
Ha a sorok olvasása közben esetleg magadra ismertél, az nem a véletlen műve, hisz ez egy Mai történet.
Ha úgy érzed, számodra is eljött az idő, hogy kicsit magadra fókuszálj, akkor számodra érdekes lehet a programom. Most januárban indítom el a Balaton partján, limitált létszámmal a Csend&Élet programom, melynek épp az a célja, hogy a résztvevői kicsit befelé figyeljenek, és felfedezzék, hogy mit és hogyan szeretnének másképp. A Balaton parti Csend&Élet programom részleteit ITT találod.
