2019-ben sokat tanultam. Magamról, az emberekről, a kapcsolatokról, és a világunkról.
Az év főként rólam szólt. Rendezni akartam a „soraimat”, az életemet. Volt olyan, amit terv szerint vittem véghez, és akadt olyan helyzet is, amibe szükségszerűen beleálltam.
Ebben az esztendőben sokat tettem az egészségemért, mind fizikai (testi), mind pedig lelki szinten. Rendeztem illetve rendeződtek a kapcsolataim (egyetlen nagyon fontos kivételével), régi kapcsolódások váltak kámforrá, új kapcsolódások születtek.
Több alkalommal fordult elő, hogy rajtam kívül állt a helyzet megoldása, ennek ellenére úgy éreztem, hogy tevőlegesen részt akarok venni a folyamatban. Így bár nem volt erőteljes hatása, de mégis, én is léptem valamit. Hiszen hiszem, hogy „MINDEN LÉPÉS ÉRTÉKES”!
Sorolhatnám az idei sikereimet, valamint szemezgethetnék néhány tanulságos pillanatból is, de most nem tartom lényegesnek ezeket a részleteket. Hosszan megírtam az év történéseit, melyeket meghatározóak voltak. Majd amikor befejeztem a taglalásukat, azt éreztem, hogy ez az összefoglaló saját magamnak készült. Megfogalmaztam hát inkább azokat a gondolatokat, melyek a papírra vetett sorok átolvasását követően merültek fel bennem.
Életem egyik legnehezebb éve volt a 2019, a megszűnő kapcsolódások, a felvállalások, a kiszolgáltatottság megélése, a bizalom elvesztése majd újra megtalálása miatt. Sok klassz dolog is történt, egy nagy álom is valóra vált.
Ma, ezen a napsütéses napon, mikor egy hármas útelágazáshoz érkeztem a Balaton parti sétám alkalmával, azon tanakodtam a folyamatosan zúgó szélben, hogy melyik utat választanám. Majd egyértelmű volt a döntésem: egyiket sem.
Hátat fordítottam, és szemben állva a tóval, a hullámzó Balatonra esett a választásom. Annak ellenére született ez az elhatározás, hogy
- „Fejest ugrani tilos!”
- „Horgászni tilos!”
- „Kutyát bevinni tilos!”
táblákkal is szemközt találtam magam. Hát kérem, két macska tart velem az úton, nem eszem halat, így horgászni biztosan nem fogok, és a fejesugrással sem próbálkozom. Felkapaszkodom inkább valamelyik szél borzolta hullám hátára, és igyekszem a felszínen maradni.
Zárásként jól tükrözik a 2020. évhez kapcsolódó gondolataimat Müller Péter szavai:
„Aki jól él, az úgy tud bánni a lelkével, mint a jó hajós a vitorlájával: tudja, hogy milyen hullámok között és milyen szélirányba hajózik. A gyenge és riadt lelkű ember fél a változástól. A bölcs megtalálja benne a nyugalmát. És van ennek még egy nagy titka: a szíved, lelked közepe nem változik. A hajós ugyanaz. Bármit hoz a jövő, bármerre fúj a szél.”
