MER avagy a betűhalom „megszólít”

2017.08.20.
MER avagy a betűhalom „megszólít”

Melyik szót rakod ki a kép betűiből?

Megpillantottam ezt a képet, és azonnal össze is állt néhány betű. A betűhalom tetején pár karakterből rövid, azonban annál meghatározóbb jelentéstartalommal bíró szó lett: MER

Ezt olvastam ki szinte rögtön a fotóra pillantva. Érdekes élmény. Aztán elkezdtem egy kicsit ízlelgetni, többször kimondtam egymás után, és a jól bevált önelemzésbe fogtam. Igen, ez már-már szakmai „ártalom” is, viszont olyan felfedezésekhez vezet önmagammal kapcsolatban, hogy esetenként még számomra is megdöbbentő.

Az utóbbi években sokat fejlődtem önismeret terén. Az énképem mindig is elég reális, mondhatni kritikus volt, viszont időközben a coaching tanulmányaimnak köszönhetően megismertem számos módszert. Átkeretezni a negatív gondolataimat, kicsit oldalra lépni, más szemszögből megvizsgálni a dolgokat és meglátni az apró pozitívumokat is.

Sokan mondják erre valószínűleg, hogy persze, könnyű nekem, hisz én az örök optimista és jókedv vagyok.Viszont, aki valóban ismer, az tudja, hogy velem kapcsolatban nem az optimista a helyes kifejezés. Inkább realista. (Lehet, hogy találtok még jobb szót is … :)) Látom és keresem a dolgok pozitív oldalát, megvizsgálom a terveimet minden oldalról, feltérképezem a buktatókat, a korlátaimat, és számba veszem a lehetséges eredményeket. Nem rohanok fejjel a falnak.

Az utóbbi húsz évben sokszor kockáztattam, viszont mindig volt mögöttem egy biztonsági háló: a családom. Ez a támogatás segített megvalósítani, amiket elterveztem. Számos példa van erre az életemből, amikor

  • megváltam az első munkahelyemtől, mert rájöttem, hogy ez nem az a tevékenység, ami nekem való. Úgy álltam fel, hogy nem volt másik állásajánlatom…
  • beiratkoztam a pécsi egyetem jogi képzésére, mert érdekel a téma, és a félév végén nem mentem el egyetlen vizsgámra sem. Rájöttem időközben, hogy a jogi pálya nem való nekem. Viszont klasszak voltak azok a hétvégék …
  • itt hagyva kedvenc városomat, hazaköltöztem Gyöngyösre pár hónapra, hogy tapasztalatot szerezzek egy mátrai hotelben recepciósként, mivel németországi munkavállalást fontolgattam.
  • megvásároltam az első lakásom, az önerőt mindenféle forrásból összeszedve, és néhány évig a fizetésem több mint felét kizárólag a törlesztés finanszírozására fordítottam. Kemény időszak volt.
  • megvettem az első autómat, egy apró, bronz színű Matizt, és elindultam az első utamra, a közeli élelmiszer boltba, ami egyébként gyalog is csak 10 percre van… Hű, nehezen szántam rá magam, hisz előtte, vagy 10 évig nem ültem a kormánynál.

Csak néhányat emeltem ki, viszont mindegyikre kellemes visszaemlékezni. Egyik döntésemet sem bántam meg, sokat tanultam belőlük, rengeteg tapasztalatot szereztem. MER-tem lépni. A jövő pedig újabb izgalmas merészségeket tartogat, például a PhD tanulmányaimat, ami röpke 6 év, rengeteg kihívással és új lehetőséggel.

Mindenki másképp mer. Van, aki a kalandos extrém sportokban vállal kockázatot, más pedig az autóversenyzésben, és akad olyan is, aki tetováltat. Számomra ezek egyike sem vonzó megoldás arra, hogy kilépjek a komfortzónámból. Viszont miért is élnénk, mernénk ugyanúgy? Hisz ettől szép. Mindenkinek megvan a saját módszere, a kérdés csak az, hogy hol vannak a korlátai, mennyire ismeri önmagát. Ebben az önfelfedezésben is jó szolgálatot tehet a coaching, valamint a karrierrel kapcsolatos döntésekben a TEDD tábor (https://letscoach.hu/aktualis-rendezvenyek/) is garantáltan inspirálni fog.

MER. Számomra ez a szó emelkedik ki a betűhalomból. A kiegészítést pedig már én teszem hozzá: ÉRTÉKEL. Hisz számomra így komplex.