Az utóbbi hónapokban sokak és sokat foglalkoztak az elmúlás témájával. Okkal. Egy világméretű járvány hozott néhány gondolkodni valót számunkra … ma Benedek Tibor halála kavarta fel a lelkemet és hozzám hasonlóan sokak lelkét. Számos online és print média foglalkozik az elhunyt pályafutásával és meghatározó mondatokat ragadnak ki a nyilatkozataiból. Az egyik engem is szíven ütött, főképp, hogy épp azt a témát érinti, ami számomra is oly fontos. A tehetség és a kitartás kérdését.
„Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” /Benedek Tibor/
Bármely felületen is olvasom a halálához kapcsolódó megemlékezéseket, mindenhol kiemelik munkásságát és személyiségét. Megkérdőjelezhetetlen nyomot hagyva a világban ment el. Az ő példája is megerősít abban, hogy érdemes folyamatosan úgy élni és tevékenykedni, hogy értéket teremtsünk. Vannak, akik egy világ, egy ország – mint például Benedek Tibor – szempontjából meghatározóak, míg mások egy település, egy szervezet vagy akár egy család életében hagynak mély nyomot.
Biztos vagyok abban, hogy élete során legalább egyszer minden ember fejében megfordul az a gondolat, hogy, ha elmegy, akkor vajon milyen nyomot hagy ő a világban. Felvetődik például, hogy: Kik és hogyan fognak rá emlékezni? Mik lesznek azok az emlékek, mondatok, jelenetek, hangulatok, melyek a személyével kapcsolatban felidéződnek?
Igazából nem kizárólag a halálhoz kapcsolódhatnak ilyen jellegű elmélkedések, hanem akár emberi kapcsolatok megszakadásához/megszakításához, költözéshez, munkahelyről való távozáshoz vagy épp egy projekt végéhez, de akár egy tárgy eladásához is. A lényeg talán a lezárásban van … a lezárás, ami tulajdonképpen a gyászfolyamat.
Az elmúlás a különböző életszakaszokban és élethelyzetekben jelenik meg, és azt érdemes valamiképpen feldolgoznunk. Remek pszichológiai megközelítéseket tartalmazó cikkek születtek már a témában támpontot adva a gyász megéléséhez, a lezáráshoz.
Minden elmúlik, csak a változás állandó, ami persze nem feltétlenül a felszínen zajlik. Egy korábbi bejegyzésben már írtam egy tanmeséről, ami az elmúláshoz kapcsolódik.
Számomra az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen nyomot hagyunk a környezetünkben, mi az a valós érték, amit teremtünk. Érték, melyért jómagam, a saját értékítéletem szerint szilárd meggyőződéssel, ember- és megoldásközpontú megközelítéssel dolgozom. Hiszem, hogy mindeközben apró nyomokat hagyva helyenként a világban.
