A szenvedély, amitől él.
Malagán az élet olyan, mint Magyarországon (eltekintve a földrajzi körülményektől). Ugyanolyan emberek hasonló problémákkal és élethelyzetekkel. Talán csak a hozzáállás más … másképp kezelik a helyzeteket, a stresszt egyszerűen hárítják, ledobják magukról.
Viszont ugyanúgy sétálnak az utcán, ugyanúgy étkeznek, ugyanúgy gördeszkáznak és selfiznek és énekelnek, mint mi. Érdekes és egyben izgalmas felismerést hozó élmény volt ma egy malagai kislány előadása. Gitárkíséret mellett adott elő spanyol dalokat. Szép volt, azonban a második dalocska után kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet. Úgy éreztem, hogy lassan egybefolynak a dallamok. Aztán egyszer csak felkaptam a fejem … valami megváltozott és figyelni kezdtem. Élveztem az előadást, hatással volt rám. Akkor elgondolkoztam: vajon mi hozott vissza? Hogyan tudott elérni újra? Mi változott meg az előadásban, amitől újra a hatása alá kerültem?
Akkor hasított belém a felismerés: a szenvedély a kulcs. Az a lelkesedés és az ebből útjára indult energia, ami a lányka arcára is kiült és elérte újra a társaságot. Benne volt minden. Érezte a dalt, átélte és megtöltötte érzelemmel, szenvedéllyel. Én innen már tovább is gondoltam a történetet … vajon mi a tanulság? Abban a pillanatban felírtam az irányítótornyos kis jegyzetfüzetembe: „szenvedéllyel élvezhetőbb”.
Mennyivel klasszabb az eredmény, mennyivel hangosabb a siker, ha az utat szenvedéllyel járjuk végig, lelkesedéssel tekintünk az elénk tornyosuló kihívásokra. Nem a problémával foglalkozunk, ahogy a lányka sem arra koncentrál, hogy hogyan is ugorja meg a magas hangokat, hanem arra fókuszált, hogy megélje az adott pillanatot és átélje a dalt. Így érdemes. Szenvedéllyel élni! Szenvedéllyel tenni! A szenvedély a kulcs.
