érték Tag

Nyomok a világban

Az utóbbi hónapokban sokak és sokat foglalkoztak az elmúlás témájával. Okkal. Egy világméretű járvány hozott néhány gondolkodni valót számunkra … ma Benedek Tibor halála kavarta fel a lelkemet és hozzám hasonlóan sokak lelkét. Számos online és print média foglalkozik az elhunyt pályafutásával és meghatározó mondatokat ragadnak ki a nyilatkozataiból. Az egyik engem is szíven ütött, főképp, hogy épp azt a témát érinti, ami számomra is oly fontos. A tehetség és a kitartás kérdését.

„Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” /Benedek Tibor/

Bármely felületen is olvasom a halálához kapcsolódó megemlékezéseket, mindenhol kiemelik munkásságát és személyiségét. Megkérdőjelezhetetlen nyomot hagyva a világban ment el. Az ő példája is megerősít abban, hogy érdemes folyamatosan úgy élni és tevékenykedni, hogy értéket teremtsünk. Vannak, akik egy világ, egy ország – mint például Benedek Tibor – szempontjából meghatározóak, míg mások egy település, egy szervezet vagy akár egy család életében hagynak mély nyomot.

Biztos vagyok abban, hogy élete során legalább egyszer minden ember fejében megfordul az a gondolat, hogy, ha elmegy, akkor vajon milyen nyomot hagy ő a világban. Felvetődik például, hogy: Kik és hogyan fognak rá emlékezni? Mik lesznek azok az emlékek, mondatok, jelenetek, hangulatok, melyek a személyével kapcsolatban felidéződnek?

Igazából nem kizárólag a halálhoz kapcsolódhatnak ilyen jellegű elmélkedések, hanem akár emberi kapcsolatok megszakadásához/megszakításához, költözéshez, munkahelyről való távozáshoz vagy épp egy projekt végéhez, de akár egy tárgy eladásához is. A lényeg talán a lezárásban van … a lezárás, ami tulajdonképpen a gyászfolyamat.

Az elmúlás a különböző életszakaszokban és élethelyzetekben jelenik meg, és azt érdemes valamiképpen feldolgoznunk. Remek pszichológiai megközelítéseket tartalmazó cikkek születtek már a témában támpontot adva a gyász megéléséhez, a lezáráshoz.

Minden elmúlik, csak a változás állandó, ami persze nem feltétlenül a felszínen zajlik. Egy korábbi bejegyzésben már írtam egy tanmeséről, ami az elmúláshoz kapcsolódik.

Számomra az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen nyomot hagyunk a környezetünkben, mi az a valós érték, amit teremtünk. Érték, melyért jómagam, a saját értékítéletem szerint szilárd meggyőződéssel, ember- és megoldásközpontú megközelítéssel dolgozom. Hiszem, hogy mindeközben apró nyomokat hagyva helyenként a világban.

Pedagógusnap apropóján

A mai nap a mi napunk, a pedagógus társadalomé, azoké, akik még mindig a pályán vannak, vagy hosszú évek munkája után a nyugdíjas éveiket töltik … már aki pihen, mert sokan még mindig aktívak … hisz ezt nem lehet abbahagyni. Vagy mégis?Bővebben

Szerencsés vagyok!

A minap az egyik coaching továbbképzésen befészkelte magát egy gondolat a fejembe: szerencsés vagyok. Bár lehet, hogy a szerencsés nem a megfelelő kifejezés, viszont akkor ezt éreztem.Bővebben

Kulcs

Kulcs a világ(om)hoz

Az én kulcsom … akkor és ott kellett lennem ahhoz, hogy ezt a fotót elkészítsem …nem én figyeltem fel rá, hanem a csoport- és szobatársam, akivel a statisztika elméleti kurzus végén róttuk a sötétben a kivilágított soproni utcácskákat. Bővebben

siKerek

Megvan az az érzés, hogy valami még mindig nem kerek, de nem tudod pontosan, hogy mi is az?

Na, pont ezt éreztem én korábban. Sejtettem, hogy mitől lesz „kerek” a munka életterületem. Azt egyértelműen tudom, hogy amint úgy érzem, hogy közel áll a vágyott állapothoz, több energiát tudok szentelni a magánéletem alakításába.

Bővebben

Jó tett helyébe …

Ismerős a mondás, hogy “Jó tett helyébe jót várj!”?

A minap elkaptam egy pillanatot. A Széll Kálmán téren tartottam a zebrához, amikor a szemem sarkából érzékeltem, hogy valaki pénzt dob egy kolduló embernek … igazából az érmék csörrenő hangjára kaptam oda a fejem, mikor azok beestek a többi érme mellé a papírpohárba.

Bővebben