Többször olvastam már cikkeket, és számos ismerősöm is beszámolt már azokról a szokásokról, melyek az énidő részeként a napi ráhangolódást támogatják. Mint egy dallam, mely a napra hangolva indít el reggelente.
Én jellemzően csak hétvégenként – amikor nem tervezek gyors indulást – készítek magamnak komplex reggelit. Jelenleg is miközben e sorokat fogalmazom, a kedvenc puha tapintású pizsamámban a virágos porcelán csészémből kortyolgatom a habos lattemat. Jól eső percek ezek.
Egy hónappal ezelőtt az Ipolyságon töltött minden egyes napon jól indult a nap, bár az itthon melege nem állt rendelkezésre, azonban Sanyi bácsi – a borvirágos orrú, nehezen, de annál inkább dinamikával lépkedő, kamionsofőrből lett szakács – gondoskodott a jóllétemről, a jóllétünkről. Olyan étkeket készített minden reggel kis csapatunk számára, mely után jól esett elindulni és a friss levegőn serénykedni.
Az otthontól távol abban a néhány napban is megéreztem és megtapasztaltam, hogy mennyivel másabb egy olyan napkezdet, amikor megadjuk a módját a nap indulásának. Pozitívabbak, nyitottabbak és kedvesebbek leszünk a körülöttünk levő emberekhez. Valószínűleg ez a melegszívű attitűd nem csak a reggeli varázsa. Talán inkább köszönhető ez annak az elégedettségnek, amit egy szép ívű ébredés és napindítás eredményeképpen érzünk.
Többeket ismerek, akik az ébredést követően csak kiugranak 15-30 perccel az előző este célként meghatározott indulás időpontja előtt, és útra is kelnek egy gyors mosakodást követő öltözködés után. A szemük ekkor még álmos, fáradt, a hangulatuk gyakran borús. A munkás és rohanós hétköznapokon gyakran élem én is így meg a napjaim kezdetét, hiszen nem történik meg a felkészülés a napra, a jól megérdemelt, mindent megalapozó reggeli ráhangolódás. Akad olyan ismerősöm is, aki legalább egy órát szán saját magára, az ébredésére, a reggeli tevékenységeire, és csak azután indul neki a napi teendőinek. Mindig csodálkozóan faggatom őket, hogy mi motivál valakit arra, hogy azért keljen fel egy órával korábban, hogy kávézgasson, újságot vagy esetleg online oldalakat olvasson, blogot vagy naplót írjon, rádiót hallgasson, vagy egyszerűen csak a saját gondolataival legyen.
Ilyenkor érzem, hogy milyen ajándék egy valódi szabadnap, amikor van terem és időm az ébredésre, a ráhangolódásra, milyen becses idő ez, amit magunkkal és magunkért tölthetünk. Megértem azokat, akik a szürke hétköznapokba is beillesztik, hogy pirkadatkor már ébren kortyolgatják a kedvenc forró italukat és belemerülnek a saját gondolataikba, tovább szövik az éjjel álmodottakat, és tervet kovácsolnak … az előttük álló napra, az eljövendő időszakra, az álmok beteljesülésére.
