Eredetileg a sok-sok klassz történésről akartam írni, ami az utóbbi hetekben körülöttem zajlott, azonban nagyon más érzés férkőzött a lelkembe. Tehetetlen vagyok. Egy közmondás szerint lehetetlen nincs, csak tehetetlen (ember). A tehetetlenség érzet nem magam miatt...
Robog az életünk. Száguldunk át a saját történetünkön. Egyetlen lehetőségünk marad: az álmainkban megélni a pillanatokat. Később reggel, az ébredést követően újra útra kelni. Imádom és élvezem a dinamikáját, életem minden mozzanatát. Igazán „szerencsésnek” mondhatom...
Ma kaptam egy kedves ajándékot a barátnőmtől. Bár korábban tervezte odaadni, de épp a mai nap volt a legalkalmasabb arra, hogy ez a könyvecske hozzám kerüljön. A címe: Egy nap az életemből. Elkezdtem a mai nappal, majd úgy gondoltam, hogy visszalapozok, és kitöltöm...
Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy mi van, ha rossz döntést hozunk. Azt gondolom, és egyre jobban meg is erősödik bennem, hogy nincs rossz döntés. Valamiért akkor úgy döntünk … abban a pillanatban akkor az eszünk és a szívünk azt mondja … a szívünk? Egy döntésnél...
Jellemzően Karácsonykor illetve az év búcsúztatására készülődve az elcsendesedés időszakát éljük meg. Én ezzel szemben rengeteg programot, baráti találkozót terveztem ezekre a napokra. De a testem közbeszólt: Csend legyen! Immáron harmadik napja nyomom az ágyat....
