Fiatalok világnapja

2019.08.13.

Tegnap, augusztus 12-én volt a fiatalok világnapja a Nemzetközi Ifjúsági Nap, melyet az ENSZ 1999-ben nyilvánított világnappá. A mindennapjaimban a fiatalokkal töltött idő meghatározó, csak én lokális szinten velük és értük dolgozom. Valószínűleg a globális mozgalmak tanulmányozásával nem foglalkozom eleget, mert nem ismertem ezt a világnapot, a program célja azonban nem lep meg.

A világszervezet célja fennkölt és szükségszerű, középpontjában a béke előmozdítása, a szélsőséges gondolkodás és megnyilvánulások visszaszorítása és a kapcsolódó attitűd pozitív irányba történő megváltoztatása áll, legyen szó akár globális akár lokális szintről. E célokhoz igazodva jött létre a fiatalok számára az Operatív Stratégiai Ifjúsági Program a 2014-2021 évek közötti időszakra, melyhez több nemzetközi szervezet is csatlakozott, köztük az UNESCO is.

Soha nem fogalmaztam meg ilyen magasztos célokat a pedagógiai munkám során, mindössze annyi lebeg folyamatosan a lelki szemeim előtt, hogy az alatt a rövid idő alatt, amit együtt töltünk a diákjaimmal (érettségi után 2 év), kialakuljon számukra egy jövőkép. Ahogy Leonard Bernstein is megfogalmazta: „A tanulás azért van, hogy rájöjjünk, mihez van különleges képességünk.” Ezt szeretném elérni. Épp ezért a tanári munkám során is gyakran alkalmazom a coaching eszköztárát támogatva a tanítványaimat a tehetségük felismerésében, a saját jövőképük megformálásban, a céljaik megfogalmazásában, és az első lépésekben, melyet az elhatározásaik megvalósítása felé tesznek.

A fiatalok világnapja, mint nemzetközi nap, emlékezet arra, hogy időnként összegezzem, hogy miért is dolgozom, miért lett a tanítás és hozzá kapcsolódóan a coaching a hivatásom. Ma erre jutottam, de nálam talán szebben és tömörebben összefoglalta Stephen King:

„Tudják-e, mi a legszebb a tanításban? Az a pillanat, amikor egy gyerek felfedezi magában a tehetséget. Nincs több ilyen érzés a földön.”