Bár állatkákkal nem találkoztunk, és az élő erdő hangjai kevéssé jutottak el hozzám, a gondolataim és a lelkem suttogása annál inkább felerősödött, miközben az egyre színesedő koronájú, lombjukat hullató fák között bandukoltam. Igyekeztem néha lemaradni, esetenként a...
Egy korábbi bejegyzésben írtam már a lefelé tartó spirálról, arról az élethelyzetről, amikor azt érezzük, hogy nincs menekvés. Rengeteg negatív automatikus gondolat fogalmazódik meg ilyenkor bennünk. „De hülye vagyok!” – hangzik fel olykor a jól ismert szófordulat,...
Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy mi van, ha rossz döntést hozunk. Azt gondolom, és egyre jobban meg is erősödik bennem, hogy nincs rossz döntés. Valamiért akkor úgy döntünk … abban a pillanatban akkor az eszünk és a szívünk azt mondja … a szívünk? Egy döntésnél...
Havazik. Az első hóesést mindig lelkesedéssel élem meg. Úgy érzem, hogy lezárul egy korszak és megtisztul a világ. Az én világom. Hóvilágom. Fehér lesz a táj, tiszta, nyugodt és könnyed. Jöhet a bekuckózós időszak, a sok puha párnával és ágytakaróval, az illatos,...
Félbehagyott mondatok. Ott a pont. Annak ellenére, hogy a mondat még nincs befejezve – az én „igazságom” szerint. Nincs ott a … Hiányát érzem. Kimondott és leírt nagy igazságok. Vajon kinek az „igazságai”? Hol marad a bátorítás, hogy „Gondold tovább!”? Hol a...
