A megoldóember történetének folytatása ez a bejegyzés. A következő „mai történet” az „esőember”-ről szól. Emberünk felébred reggel. Miután megszünteti az éjszakai sötétséget, mely biztosítja számára, hogy legalább pár órát aludjon, kinéz az...
Vajon mi az elég? Néhány évvel ezelőtt érkezett meg hozzám a felismerés, hogy bizony a támogató énem az, ami meghatároz, és hogy anno – egy bátor döntés eredményeképpen – ennek megfelelően is sikerült hivatást választanom. A tanítás, a tréningek, a coaching mind...
Egy mai történet a megoldóemberről. Él a város. Kis történetünk szereplője folyamatosan úton van. Azon gondolkozik, hogy lenne a legjobb, a leghatékonyabb, a legcélravezetőbb, a leginkább egyértelmű, a leg-leg-leg … folyamatosan kattog az agya. Munka után, hazafelé...
Az elmúlt hónap történései nem indokolják, hogy az optimizmus jegyében töltsem az októbert, de mégis úgy döntöttem, hogy így teszek. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy „Mitől félsz?”, majd aztán megrántottam a vállam, megráztam magam és elindultam. Volt az...
Egy korábbi bejegyzésben írtam már a lefelé tartó spirálról, arról az élethelyzetről, amikor azt érezzük, hogy nincs menekvés. Rengeteg negatív automatikus gondolat fogalmazódik meg ilyenkor bennünk. „De hülye vagyok!” – hangzik fel olykor a jól ismert szófordulat,...
