Mitől félsz?

2019.10.02.
|

Az elmúlt hónap történései nem indokolják, hogy az optimizmus jegyében töltsem az októbert, de mégis úgy döntöttem, hogy így teszek. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy „Mitől félsz?”, majd aztán megrántottam a vállam, megráztam magam és elindultam.

Volt az életemben mindenféle mélység szeptemberben. Igazából egyetlen életterületem volt, ami – az elképzeléseimnek megfelelően – működött rendesen, és ahol elég jól kézben tudtam tartani a dolgaim irányítását. A többi „terepen” zajlottak az események, gyakran a fejem felett, szinte pingpong mérkőzést játszva a felek az én „asztalomon”. Gyakran éreztem, hogy kívülállóként szemlélem az eseményeket, igyekeztem tenni azért, hogy megoldás szülessen, de „visszapattantam” szépen – a körülmények rabjának éreztem magam. Született is rengeteg negatív automatikus gondolatom, melyeket végül a realista – esetenként optimista – agyammal rendbe is tettem.

Igazából ez az évem arról szól, hogy igyekszem szembenézni olyan dolgokkal, melyektől eddig tartottam vagy esetleg féltem. Sőt olyan is akad, amit nem én akartam, egyszerűen így alakult, és nem volt más választásom, bele kellett állnom a helyzetbe.

Van olyan, hogy félünk valamitől, de rájövünk, hogy bizony, ha szembemegyünk vele, nem is olyan félelmetes az. Így tettem idén a fogorvossal és a lovakkal kapcsolatban is. Az előbbi esetben a 6 éves (!) keresztlányom által javasolt fogorvoshoz fordultam – én a kemény felnőtt … – , és nem bántam meg. Már több kezelést éltem túl fájdalommentesen. Gyerekkori kellemetlen emlék miatt alakult ki bennem a félelem, de a terápia azért még nem volt indokolt 🙂

A lovakkal kapcsolatos félelmeim leküzdésére pedig ló asszisztálta coachingra jelentkeztem, egy másik segítő szakemberhez fordultam. Három alkalom elég volt, hogy bízzam a lovakban, de legfőképpen magamban, és a saját tanulságaimat levonjam. A negyedik alkalommal már a közeli lovarda felé vettem az irányt, és felültem Csöpi hátára.

Ez a fotó az 5. alkalom végén készült, miután Csöpivel már az ügetésen is túl voltunk … eszeveszetten jó volt, a végtelen szabadság érzését éltem meg. A nagypapám végigkísért a gondolataimban, hiszen a lovakhoz való vonzódásom a vele kapcsolatos emlékeimhez és tudatomhoz kötődik, azonban ezek közé félelem is vegyült. Közel menni sem mertem a lovakhoz, nem hogy bízni bennük, száron vezetni őket vagy lovagolni a hátukon. Örülök, hogy nem hagytam magam, és ismét feszegettem a határaimat.

Az utóbbi hetek eseményei viszont olyan helyzetekbe sodortak, melyeket nem én választottam, de a túlélésük létfontosságú (volt). Tanulási folyamat ez is, hiszen a kiszolgáltatottság érzése nem kellemes, viszont az önkontrollom levetése nélkülözhetetlen volt. Egyértelműen más, számomra teljesen idegen emberek jóindulatára és szakértelmére bíztam magam, bízva a lehető legjobb eredményben. A bizalmam hozadéka – legalábbis én így élem meg -, hogy rengeteg pozitív kapcsolódást tapasztaltam, maximális támogatást, segítő szándékot, erősítve az emberekbe vetett hitemet. A közösségi oldalakon áradó rosszindulat pl. az állatkínzás, a trollok nagyon zavarták a lelki nyugalmamat, de személyes megerősítést kaptam, hogy érdemes bízni.

Eldöntöttem, hogy optimistán állok hozzá a hónap történéseihez – sőt még azt követően is -, de azért felkészülök a lehetséges pozitív és a negatív kimenetelekre is. Mindig felteszem magamnak a kérdést – „Mitől félsz?”-, majd a válaszul kapott félelmeimmel szembenézek. Nem akarok struccként működni, hisz dughatom én homokba a fejem, de ettől függetlenül még él a világ körülöttem, áramlás van, rengeteg minden történik, melyek az én életemre is hatással vannak. Így beleállok a helyzetekbe, és megteszem azt, amit én tudok, hogy a számomra és a résztvevők számára is a lehető legkedvezőbben alakuljon a megoldás. Az egyik legklasszabb opció, hogy nyerjünk mindannyian 🙂

Kérlek, tedd fel te is magadnak a kérdést: Mitől félsz?

Ha úgy gondolod, hogy az én erőm, a bennem rejlő energia, az optimista szemléletem, a pozitív hozzáállásom és a megoldásközpontú coaching módszerem támogasson Téged az elakadásaid feloldásában, a döntéseidben, a nehéz élethelyzetekben (főként karrier és munka területén), akkor kérj időpontot az ismert elérhetőségeimen. Mondom mindezt azért, mert MINDEN LÉPÉS ÉRTÉKES!