megoldás Tag

Nyomok a világban

Az utóbbi hónapokban sokak és sokat foglalkoztak az elmúlás témájával. Okkal. Egy világméretű járvány hozott néhány gondolkodni valót számunkra … ma Benedek Tibor halála kavarta fel a lelkemet és hozzám hasonlóan sokak lelkét. Számos online és print média foglalkozik az elhunyt pályafutásával és meghatározó mondatokat ragadnak ki a nyilatkozataiból. Az egyik engem is szíven ütött, főképp, hogy épp azt a témát érinti, ami számomra is oly fontos. A tehetség és a kitartás kérdését.

„Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” /Benedek Tibor/

Bármely felületen is olvasom a halálához kapcsolódó megemlékezéseket, mindenhol kiemelik munkásságát és személyiségét. Megkérdőjelezhetetlen nyomot hagyva a világban ment el. Az ő példája is megerősít abban, hogy érdemes folyamatosan úgy élni és tevékenykedni, hogy értéket teremtsünk. Vannak, akik egy világ, egy ország – mint például Benedek Tibor – szempontjából meghatározóak, míg mások egy település, egy szervezet vagy akár egy család életében hagynak mély nyomot.

Biztos vagyok abban, hogy élete során legalább egyszer minden ember fejében megfordul az a gondolat, hogy, ha elmegy, akkor vajon milyen nyomot hagy ő a világban. Felvetődik például, hogy: Kik és hogyan fognak rá emlékezni? Mik lesznek azok az emlékek, mondatok, jelenetek, hangulatok, melyek a személyével kapcsolatban felidéződnek?

Igazából nem kizárólag a halálhoz kapcsolódhatnak ilyen jellegű elmélkedések, hanem akár emberi kapcsolatok megszakadásához/megszakításához, költözéshez, munkahelyről való távozáshoz vagy épp egy projekt végéhez, de akár egy tárgy eladásához is. A lényeg talán a lezárásban van … a lezárás, ami tulajdonképpen a gyászfolyamat.

Az elmúlás a különböző életszakaszokban és élethelyzetekben jelenik meg, és azt érdemes valamiképpen feldolgoznunk. Remek pszichológiai megközelítéseket tartalmazó cikkek születtek már a témában támpontot adva a gyász megéléséhez, a lezáráshoz.

Minden elmúlik, csak a változás állandó, ami persze nem feltétlenül a felszínen zajlik. Egy korábbi bejegyzésben már írtam egy tanmeséről, ami az elmúláshoz kapcsolódik.

Számomra az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen nyomot hagyunk a környezetünkben, mi az a valós érték, amit teremtünk. Érték, melyért jómagam, a saját értékítéletem szerint szilárd meggyőződéssel, ember- és megoldásközpontú megközelítéssel dolgozom. Hiszem, hogy mindeközben apró nyomokat hagyva helyenként a világban.

Úton önmagammal

Tegnap hajnalban már 6 órakor úton voltam. Úton önmagammal. Sopronba igyekeztem, mivel az Egyetemen az Emberi erőforrás tanácsadó hallgatóknak tartottam a munkakör tervezéssel kapcsolatos kurzust.

Bővebben

Elég

Vajon mi az elég?

Néhány évvel ezelőtt érkezett meg hozzám a felismerés, hogy bizony a támogató énem az, ami meghatároz, és hogy anno – egy bátor döntés eredményeképpen – ennek megfelelően is sikerült hivatást választanom. Bővebben

Mai történet

Egy mai történet a megoldóemberről.

Él a város. Kis történetünk szereplője folyamatosan úton van. Bővebben

Mitől félsz?

Az elmúlt hónap történései nem indokolják, hogy az optimizmus jegyében töltsem az októbert, de mégis úgy döntöttem, hogy így teszek. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy „Mitől félsz?”, majd aztán megrántottam a vállam, megráztam magam és elindultam.Bővebben

Lehetetlen vagy tehetetlen?

Eredetileg a sok-sok klassz történésről akartam írni, ami az utóbbi hetekben körülöttem zajlott, azonban nagyon más érzés férkőzött a lelkembe. Tehetetlen vagyok. Egy közmondás szerint lehetetlen nincs, csak tehetetlen (ember).Bővebben

Rossz döntés?

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy mi van, ha rossz döntést hozunk. Azt gondolom, és egyre jobban meg is erősödik bennem, hogy nincs rossz döntés. Bővebben

A negatív is lehet pozitív

A mai utam Sopronba vezetett, melynek fő tanulsága, hogy a negatív is lehet pozitív. Siettem, mert időre le kellett érnem, és bizony túl akartam lenni az M1 autópálya által kínált megpróbáltatáson. Bővebben