Érezted már, hogy zavar az avar?
Tegnap ilyentájt a rég nem látott barátnőmmel találkoztunk, hogy végre alaposan átbeszéljük, kivel mi történt az utóbbi fél évben. Én kicsit korábban a megbeszélt időpont előtt érkeztem egy népszerű budai kávézóba, a villamos és a fogaskerekű közötti háromszögben működő hangulatos kis kerthelyiségbe.
Elfoglaltam az asztalunkat, és tanulmányozni kezdtem az étel- és itallapot, viszont valamiért feszültnek éreztem magam. Szó szerint feszengtem, és nem a vendégek összetétele miatt, illetve nem is a hely hangulata zavart. Sőt tetszett, ahogy ezt itt a semmiből megvalósították, teljes mértékben kihasználva a helyszín adottságait. Tulajdonképpen az nem zavart, hogy rendszeresen halad el mellettünk hol a villamos hol pedig a fogaskerekű, viszont egyszerűen valamiért nem éreztem jól magam a bőrömben. Nem tudtam mire vélni.
Miközben a grapefruit levem kortyolgattam végre megérkezett a barátnőm, de még akkor sem lélegeztem fel. Képtelen voltam fesztelenül viselkedni. Később mikor megérkeztek az illatozó, kellemes aromájú tejes kávéink, oldódni kezdtem, és beszélgetésünk közben egyszer csak rájöttem. Viszonylag hangosan fel is kiáltottam, mivel egyszerre nyilvánvaló lett, hogy mi zavart. Hát zavart az avar.
Ekkor tudatosultak bennem a következők: amikor leültem az asztalunkhoz, néhány elszáradt falevelet kellett lesöpörnöm az asztal lapjáról és a székekről, majd pedig a zöldellő fűben egyre szaporodó lehullott leveleket figyeltem. Hosszasan, de nem tudatosan. Szó szerint zavart az avar. A beszélgetésünk közben kapcsoltam össze ezeket a tapasztalatokat a hangulatommal és ráébredtem, hogy hiába a napsütés és a szép idő, tényleg beköszöntött az ősz. Ez tudat alatt is hatott rám, a közérzetemre.
Ettől kezdve megkönnyebbültem, hisz tudatában voltam annak, hogy milyen hatás ért, és képes voltam azt kezelni. A beszélgetésünk folytatódott és éjszakába nyúlt. A komfortos közérzethez szükségem volt a helyzet felismerésére, megértésére, tudatosítására.
Többször tapasztaltam már, hogy ha nem érzem magam komfortosan, fontos, hogy tudatosítsam ennek okát. Ha ismerem az forrást, képes leszek tevékenyen megszüntetni azt. Fontos a jóllétünk, a kellemes közérzetünk, hiszen a tevékenységünkre csak ebben az esetben tudunk igazán fókuszálni. Én jelen esetben a barátnőmre és a beszélgetésünkre.
Napicuki: Az esténkre a felszolgáló tizen-huszonéves srác teaválaszték ismerete és kedvessége tette fel a koronát. Arra a kérdésre, hogy milyen gyümölcstea van közölte, hogy citromos. Miután megkértük, hogy akkor legyen szíves, soroljon már fel néhányat, különös tekintettel a narancsos teára, visszatérve asztalunkhoz a következő választ adta: „Rengetegféle teánk van, az biztos, hogy van vérnarancs és van fahéj.” Nem bírtam ki mosolygás nélkül és meglepő módon a vérnarancsot választottam. Miközben a gőzölgő teánkat ízlelgettük a hűvös késő estében, a srác még visszatért asztalunkhoz, hogy a komfortosságunk iránt érdeklődjön.
