A múlt hét végén kapcsolódtam. A Venustus Kft. által szervezett konferencián vettem részt, segítőként a szervezésbe kapcsolódtam be, ezáltal kapcsolódva minden résztvevőhöz. Ráhangolódtunk egymásra, a Lélekhúrok dallamára, melynek hangjai egységbe forrva, Lélekhurokként kötötték össze a teremben összegyűlteket.
Téma volt a hála, melyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mivel a napi rengeteg klassz történés emlékét és örömét elnyomja egy-egy apró bosszúság. Hát ideje átkeretezni magunkat! Itt az idő, hogy a pozitív gondolatoknak adjunk teret, és köszönjük meg azt a sok jót is, amit kapunk nap, mint nap. Megragadott az előadó, Dr. Kollár János, egyik mondata, mely szerint a hála érzetével „beengedjük azt a szeretetet abba a helyzetbe, amelyben éppen most vagyunk.” Akkor ott rádöbbentem, hogy az utóbbi időszak történései – jók és rosszak – egyaránt tanítanak.
Hálás vagyok, hogy megmutatják a helyes irányt, felnyitják a szememet, hogy mire is érdemes koncentrálnom, hogy a vágyott állapotot elérjem. A konfliktusok, a csalódások, esetenként egy-egy ember rosszindulata elgondolkoztat. Vajon mi az oka ezeknek? Miért most? Miért én? Miért ebben a helyzetben épp?
A Boldogságkeréken az „Állj talpra!” mezőt pörgettem ki. A kapcsolódó kérdések: „Mire tanít ez Téged? Milyen lehetőséget kínálhat Neked?” – elgondolkoztam. A napraforgó jutott eszembe, hisz mindig az éltető és az energiát adó fény felé fordul.
Az egyik korábbi bejegyzésemben arról írtam, hogy érdemes szenvedéllyel élni, dolgozni valamiért, ellentétpárként állítottam mellé a szenvedést. Azonban pénteken Bokros Márk OSB, bencés szerzetes egy másik izgalmas előadásban rávilágított arra, hogy a szenvedés nagyon is jó dolog. A szenvedés is érték, hiszen minden okkal történik, így értelme van. Rögtön megértjük, ha kicsit elemezzük a helyzetünket, ahelyett, hogy mélyebbre merülnénk a problémába. Amint a megoldás megtalálására fókuszálunk, választ kaphatunk a kérdéseinkre, melyek aztán elvezetnek a helyes döntésekhez, valamint erőforrásként is használhatók. Minden értelmet nyer, összeáll a kép. A többi – ami számomra nem értékes az adott „szenvedést” okozó helyzetből – pedig lazán elengedhető.
Az apróbb, egyéni céljaimat rugalmasan lehet igazítani, hisz a valódi célom hosszú távon teljesedhet csak ki. A környezet változik, a kapcsolatok változnak, én is változom, és ennek megfelelően alakítom át az egyes lépéseimet. Hisz így érdemes. Minden lépés értékes.
