Vajon mi az elég?
Néhány évvel ezelőtt érkezett meg hozzám a felismerés, hogy bizony a támogató énem az, ami meghatároz, és hogy anno – egy bátor döntés eredményeképpen – ennek megfelelően is sikerült hivatást választanom. A tanítás, a tréningek, a coaching mind segítő tevékenységek, sőt még a szakértői feladatok során is a támogatás a fő cél. Nem álltatom azonban magam azzal, hogy mindenkit rá tudok ébreszteni a tehetségére és az ebből fakadó lehetőségeire. Úgy vélem, hogy számomra nem az a lényeg, hogy sokan legyenek, hanem hogy épp elegen. Épp elég. Legyen szó ügyfélről, pénzről, barátokról, munkáról, és még sorolhatnám. Elég … ez a szó, olyan kevésnek tűnik … pedig ez egyfajta teljesség, ami egyedi, mindenkinél más és más.
Jól kifejezi az elég szó jelentését az, amikor megkínálsz valakit vízzel, öntöd ki a poharába és egyszercsak azt mondja: Elég, köszönöm. Mindenkinél eltérő mennyiség lesz a pohárban, és különböző lehet a pohár mérete is.
Nálam az elég az, amikor azt érzem legbelül, hogy igen, ez így rendben van. Nincs üresség és nincs darabjaira hullás sem, viszont valóban érték, amit adni tudok.
Beláttam már egy ideje, hogy képtelenség mindenkin segíteni, akin szeretnék, viszont aki igényli, és szívesen fogadja, őt igyekszem támogatni. Sokféleképpen, meglátni azt, ahol és amiben valóban hasznára lehetek. Van, amikor csak figyelemben, akad olyan hogy kérdésekben, számos esetben egy-egy történettel, vagy akár csak a tőle hallottak összefoglalásával, rendszerezésével. Gyakran jól jön a közgazdász énem, gazdasági képzések során (ki)fejlesztett kompetenciáim, valamint nem mellékesek az adottságaim sem.
Én most is folyamatosan tanulom, hogy mi nekem az elég. Figyelem, hogy hol vannak a határaim. Igazából rengeteg olyan dolog történt velem, melyek ráébresztettek arra, hogy mi a fontos. Már tudom, túltoltam. A nagyon sok munkában és élménykedésben nem akartam észrevenni, hogy mikor volt elég. Mert élveztem, mert úgy éreztem, ettől (is) élek. Imádtam pörögni, tudtam, hogy majdnem minden helyzetet képes vagyok megoldani. Sikeres voltam, színvonalasan teljesítettem, amikkel megbíztak. Megoldóember voltam. Nagy volt a zaj körülöttem és a fejemben. Csapongtak a gondolatok, eltűnt a fókusz arról, hogy mi a fontos. Elfelejtettem vagy soha nem is volt igazán tiszta, hogy hol vannak a belső határaim, hogy mikor elég. Most találom meg azt és ahogyan élni szeretnék. Nem korlátozva be magam állandón határidőkkel, vállalásokkal, és hagyok időt és teret a kreativitásomnak, a segítő lelkemnek és a szabadságvágyamnak.
Mindezek mellett továbbra is szívesen vállalok kihívást jelentő feladatokat is, tanítok, folytatom a doktori kutatásomat, coacholok, tréningeket tartok, és elvégzem a szakértői megbízásaimat. Viszont már figyelek arra, hogy milyen érzések kerítenek hatalmukba, amikor egy-egy felkérés érkezik. És bizony tudok nemet mondani, ha nem érzem azt, hogy az a megbízás igazán jó nekem. Mert kezdem érezni, hogy mikor elég.
Tudom, hogy sokan járnak hasonló cipőben, bár még nem látják tisztán, hogy mi is történik velük és talán még nem érzik, hogy elég. Eljön az a kor, amikor azt érezzük, hogy másképp szeretnénk lenni. Nevezhetjük életközépi válságnak vagy midlife crisis-nak is … de minek a címke? Ismerek harmincasokat is, akik már látják, hogy nem jó, és másképp akarnak „lenni”, és tudok idősebbekről is, akik érzik, hogy valami nem az igazi. A kérdés valójában az, hogy mikor tesznek azért, hogy változás legyen az életükben. Mikor teszik fel maguknak a kérdést: Mi az elég?
Számos rendezvény létezik szóba jöhető megoldásként, és én is megalkottam a saját coaching és wellbeing programomat, a Csend&Élet programot itt a Balaton partján. Mert én mátraaljai lányként itt a magyar tenger partján találtam meg már számtalan tényezőt, ami szükséges az én minőségi életemhez. Ezek inspirálnak, energetizálnak, pihentetnek, flow élményt és tudást adnak. Úgy gondolom, hogy másoknak is jól jöhet ez a támogató légkör és program. A Csend&Élet programom további részletei itt elérhetőek.
Ha már úgy érzed sok, akkor várlak szeretettel, hogy megtapasztald neked mi az elég.
„A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. (…) Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.” /Richard Bach/
